Kézlegyintés az ablaküvegen
Karinthyt megviseli a szigorú bentlakás a klinikán. Próbálja pihenésként, henyélésként felfogni a dolgot. Közben vizsgálatokat végeznek rajta, vért vesznek tőle, stb.
Több barátja is meglátogatja másnap, és gyanúsan jókedvűek. Talán már el is temették őt gondolatban?!
Az írónak elege lesz, hazaszökik és lefekszik aludni, de hajnalban rosszul lesz, szörnyű hányinger jön rá, úgyhogy visszamegy a klinikára.
Később az orvosok úgy döntenek, hogy Karinthy egy időre elhagyhatja a klinikát. Egy barátja, Imre megy érte, és a Svábhegyre viszi egy szanatóriumba.
Szanatórium
Kora tavasz van és csend.
Karinthy nem tud aludni, fáj a gyomra, fáj a feje. Két napig szinte önkívületi állapotban bolyong, de nem hívja az orvost.
Folyton egy ismerőse, Havas Gyula jár a fejében, aki 22 évesen halt meg agydaganatban.
Aztán novellát ír egy Móni bácsi nevű skizofrén betegről, akiről a felesége mesélt neki. (Móni 25 éve él az intézetben, nagyon művelt, intelligens, de nincs kapcsolata a környezetével, inkább csendesen bolyong.)
A Gyulák széke összeül
Az orvosok (a két Gyula és egy Géza) összeülnek, hogy megvitassák Karinthy esetét. Úgy gondolják, az lesz a legjobb, ha Karinthy Bécsbe megy a felesége klinikájára.
Aranka telefonál. Most tudta meg, mi van a férjével. Azonnal Pestre utazik.
Vissza a tett színhelyére
Karinthy és felesége visszamennek Bécsbe, és az Hotel de France-ban szállnak meg. Innen jár majd be az író a klinikára a kezelésekre, vizsgálatokra.
Furcsa érzés keríti hatalmába, mert három hete itt, ezen a klinikán mondta ki, hogy agydaganata van. Úgy érzi, a szó következményeként lett beteg: azzal, hogy megnevezte a betegséget, valósággá vált.
Folyton vizsgálatokat végeznek rajta. Már azt is nézik, hogy megismeri-e az illatokat, ízeket. Ettől kezd kétségbe esni.
A feje nagyon fáj néha, a látása tovább romlik.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
