Az allegória görög eredetű szó, jelentése: „másról beszélni, képletes beszéd”. Tehát egy jelképes művészi ábrázolásmódról van szó, amely lírai és elbeszélő művekben is megjelenhet. Definíció: az allegória egy elvont fogalom képi megjelenítése. A klasszikus retorika felfogása szerint az allegória egy hosszabb gondolatsoron vagy a mű egészén végigvitt, következetesen kifejtett metafora vagy megszemélyesítés (pl. Arany János: …
fogalom
Az epigon fogalma, szerepe az irodalomban
epigon: az epigonoi görög szóból ered, jelentése: utód(ok). Az irodalomban utánzót jelent. Olyan szerző, aki egyik nagy hatású, híres elődjét utánozza kellő eredetiség nélkül, alacsonyabb színvonalon. Az epigon nemcsak egy nagy alkotó egyéniségnek, hanem valamely jelentős irányzatnak is lehet – többnyire jelentéktelen – követője. Az epigonizmus ténye sokszor csak az utókor számára válik nyilvánvalóvá, az …
A groteszk fogalma, a groteszk látásmód
A groteszk kifejezés az olasz grotta (= barlang) szóból ered. Ez a szó a 16. századból való, a Róma környéki barlangok akkor felfedezett szokatlan festményeit nevezték így. A groteszk egy esztétikai minőség, amely világszemléletet fejez ki. A szó jelentése: különös, furcsa, torz, megütközést keltően szokatlan. A groteszk összetett fogalom, több értelmezése van.
Az átélt beszéd / szabad függő beszéd az irodalomban
Az átélt beszéd (szabad függő beszéd) egy epikus közlési forma. Az elnevezés a francia style indirect libre (= közvetett szabad stílus) kifejezésből ered. Az átélt beszéd vagy szabad függő beszéd nyelvi formájában jelen idejű, harmadik személyű közlés, tehát írói tudósítás, mégis a szereplő belső világát tárja fel, de úgy, hogy erre csak nyelvi eszközökkel utal.
A rezonőr mint szerepkör a drámai és epikus művekben
A rezonőr (fr. raison = józan ész; raisonneur = okoskodó, mérlegelő, szócső) a XVII. századi francia drámában, a klasszicista vígjátékokban már fellelhető jellegzetes szerepkör. Egy olyan figura a történetben, akin keresztül a szerző mintegy kívülről, a darab cselekményétől szinte függetlenül, s mégis a darabon belül kommentálhatja az eseményeket. Emiatt hasznos dramaturgiai eszközzé vált.
A formanyelv / formakincs kifejezés jelentése
A formanyelv / formakincs a művészi formaelemek viszonylag önálló egységet képező rendszere, sajátos kifejezési eszközök összessége. Formanyelve lehet egy művészeti ágnak, műfajnak, korszaknak, irányzatnak, a nemzeti és az egyéni megvalósulásoknak. Az irodalomban lehet formanyelve például a prózának. A formanyelv korszakváltások idején változhat, pl. a 20. század utolsó harmadában…
Az áthajlás / enjambement / sorátlépés mint verstani jelenség
Az áthajlás (vagy: enjambement, francia eredetű angol kifejezés) a vers nyelvi és ritmikai tagolásának ellentétén alapuló verstani jelenség. Soráthajlásnak, sorátlépésnek is nevezik. Az áthajlás az a jelenség, amikor az egyik verssorban kezdődő mondat (vagy szószerkezet vagy szó) a következő sorban (vagy sorokban) folytatódik. Tehát az adott sorvégen…
Az antropomorfizmus fogalma, szerepe az irodalomban
Az antropomorfizmus kifejezés a görög antroposz (=ember) és morphé (=alaki) szavakból ered, antropomorf = emberalakúság, emberszerűség. Jelentése: emberi sajátosságok, tulajdonságok, képességek átvitele a nem emberi világ elemeire, például nem emberi lényekre, istenségekre, elvont dolgokra, természeti jelenségekre vagy képzeletbeli alakokra. A primitív ember világszemlélete…
Az állatirodalom eredete, műfajai és képviselői
Az állatirodalom egy gyűjtőfogalom: azon alkotások gyűjtőneve, amelyeknek hősei állatok. Ugyanakkor ezek az állatok nem tudat nélküli lényként, hanem emberi tulajdonságokkal felruházottan jelennek meg, vagyis antropomorfizáltan (lásd: antropomorfizmus). Csak a 19. században kezdődik meg a valódi állati sajátosságok figyelembevétele. Az állatirodalom gyökerei…
A mitológia fogalma és megjelenése az irodalomban
A mitológia mint kifejezés egy szóösszetétel (eredete: görög müthológia), jelentése: egy bizonyos kultúra, vallás vagy valamely nép mítoszainak összessége, rendszere. Minden közösség, nép és társadalom alkotott magának mítoszokat, melyek szájhagyomány útján terjedtek, nem jegyezték le őket. Ma különféle régészeti leletek és korai feljegyzések alapján következtethetünk rájuk.