A bonyodalom az epikus művek második szerkezeti egysége, amely az expozíció (az alapszituáció bemutatása) után következik, és ahol kibontakozik a konfliktus. A fogalmat főként regények és drámai művek kapcsán használjuk. A bonyodalom a cselekmény fontos eleme, amely elindítja a történetet azzal, hogy felborítja a korábbi nyugalmi állapotot, és ezáltal a szereplőket cselekvésre készteti. Fokozatosan bemutatja …
fogalom
Az alliteráció fogalma, fajtái és szerepe a költészetben
Az alliteráció latin eredetű szó (alliteratio = „betűismétlés”), magyar elnevezése: „előrím, élrím”. Meghatározása röviden: a szókezdő hangok összecsengése. Betűrímnek is nevezik, de ez a megnevezés pontatlan, hiszen a hangok összecsengésének sajátos formájáról van szó, ahol nem a sorvégi, hanem a szavak elején vagy belsejében levő hangok térnek vissza. Definíció Az alliteráció ugyanazon hang, főleg mássalhangzó …
Az allegória fogalma, fajtái, szerepe az irodalomban
Az allegória görög eredetű szó, jelentése: „másról beszélni, képletes beszéd”. Tehát egy jelképes művészi ábrázolásmódról van szó, amely lírai és elbeszélő művekben is megjelenhet. Definíció: az allegória egy elvont fogalom képi megjelenítése. A klasszikus retorika felfogása szerint az allegória egy hosszabb gondolatsoron vagy a mű egészén végigvitt, következetesen kifejtett metafora vagy megszemélyesítés (pl. Arany János: …
Az epigon fogalma, szerepe az irodalomban
epigon: az epigonoi görög szóból ered, jelentése: utód(ok). Az irodalomban utánzót jelent. Olyan szerző, aki egyik nagy hatású, híres elődjét utánozza kellő eredetiség nélkül, alacsonyabb színvonalon. Az epigon nemcsak egy nagy alkotó egyéniségnek, hanem valamely jelentős irányzatnak is lehet – többnyire jelentéktelen – követője. Az epigonizmus ténye sokszor csak az utókor számára válik nyilvánvalóvá, az …
A groteszk fogalma, a groteszk látásmód
A groteszk kifejezés az olasz grotta (= barlang) szóból ered. Ez a szó a 16. századból való, a Róma környéki barlangok akkor felfedezett szokatlan festményeit nevezték így. A groteszk egy esztétikai minőség, amely világszemléletet fejez ki. A szó jelentése: különös, furcsa, torz, megütközést keltően szokatlan. A groteszk összetett fogalom, több értelmezése van.
Az átélt beszéd / szabad függő beszéd az irodalomban
Az átélt beszéd (szabad függő beszéd) egy epikus közlési forma. Az elnevezés a francia style indirect libre (= közvetett szabad stílus) kifejezésből ered. Az átélt beszéd vagy szabad függő beszéd nyelvi formájában jelen idejű, harmadik személyű közlés, tehát írói tudósítás, mégis a szereplő belső világát tárja fel, de úgy, hogy erre csak nyelvi eszközökkel utal.
A rezonőr mint szerepkör a drámai és epikus művekben
A rezonőr (fr. raison = józan ész; raisonneur = okoskodó, mérlegelő, szócső) a XVII. századi francia drámában, a klasszicista vígjátékokban már fellelhető jellegzetes szerepkör. Egy olyan figura a történetben, akin keresztül a szerző mintegy kívülről, a darab cselekményétől szinte függetlenül, s mégis a darabon belül kommentálhatja az eseményeket. Emiatt hasznos dramaturgiai eszközzé vált.
A formanyelv / formakincs kifejezés jelentése
A formanyelv / formakincs a művészi formaelemek viszonylag önálló egységet képező rendszere, sajátos kifejezési eszközök összessége. Formanyelve lehet egy művészeti ágnak, műfajnak, korszaknak, irányzatnak, a nemzeti és az egyéni megvalósulásoknak. Az irodalomban lehet formanyelve például a prózának. A formanyelv korszakváltások idején változhat, pl. a 20. század utolsó harmadában…
Az áthajlás / enjambement / sorátlépés mint verstani jelenség
Az áthajlás (vagy: enjambement, francia eredetű angol kifejezés) a vers nyelvi és ritmikai tagolásának ellentétén alapuló verstani jelenség. Soráthajlásnak, sorátlépésnek is nevezik. Az áthajlás az a jelenség, amikor az egyik verssorban kezdődő mondat (vagy szószerkezet vagy szó) a következő sorban (vagy sorokban) folytatódik. Tehát az adott sorvégen…
Az antropomorfizmus fogalma, szerepe az irodalomban
Az antropomorfizmus kifejezés a görög antroposz (=ember) és morphé (=alaki) szavakból ered, antropomorf = emberalakúság, emberszerűség. Jelentése: emberi sajátosságok, tulajdonságok, képességek átvitele a nem emberi világ elemeire, például nem emberi lényekre, istenségekre, elvont dolgokra, természeti jelenségekre vagy képzeletbeli alakokra. A primitív ember világszemlélete…