Az antropomorfizmus kifejezés a görög antroposz (=ember) és morphé (=alaki) szavakból ered, antropomorf = emberalakúság, emberszerűség. Jelentése: emberi sajátosságok, tulajdonságok, képességek átvitele a nem emberi világ elemeire, például nem emberi lényekre, istenségekre, elvont dolgokra, természeti jelenségekre vagy képzeletbeli alakokra.
A primitív ember világszemlélete antropomorf volt, a görög mitológiában például az istenek antropomorf lények, azaz emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. Erejüket, örök fiatalságukat és halhatatlanságukat leszámítva hasonlóak az emberekhez, csak minden emberi tulajdonság a végső tökéletesség fokán van meg bennük.
Homérosz eposzaiban is antropomorf istenekről olvashatunk. Életük hasonlít az emberi élethez, ugyanúgy szerelmeskednek, veszekszenek, harcolnak, kibékülnek stb. Vagyis a görögök mitikus világképe minden dolgok mércéjének az embert tekinti, hiszen az ember önmagáról mintázta meg isteneit.
Később a fejlődés során kialakult a dezantropomorfizálás az élet minden területén. Megmaradt viszont – más minőségben – az antropomorfizmus a művészetben. Leggyakrabban a megszemélyesítésekben találhatjuk sokféle változatát.
