A bonyodalom az epikus művek második szerkezeti egysége, amely az expozíció (az alapszituáció bemutatása) után következik, és ahol kibontakozik a konfliktus. A fogalmat főként regények és drámai művek kapcsán használjuk.
A bonyodalom a cselekmény fontos eleme, amely elindítja a történetet azzal, hogy felborítja a korábbi nyugalmi állapotot, és ezáltal a szereplőket cselekvésre készteti. Fokozatosan bemutatja a szereplők egymáshoz való viszonyát és kiélezi a köztük levő ellentéteket.
A bonyodalom fogalma konkrétan az ilyenkor létrejövő összetett helyzetet jelöli, amelyben a különböző személyek, érdekek, álláspontok szembekerülnek egymással, és ezáltal kibontakozik a konfliktus, és a drámai helyzet (dráma esetén) a tetőfokra ér.
A bonyodalom nagyon fontos része a cselekmény alakításának, mert ez teszi hihetővé azt, ami utána a kibontakozásban következik.
Példa bonyodalomra: Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényében pl. sokrétű a bonyodalom: az einstand, a zászlólopás ugyanannak a kihívásnak a két oldala. A Pásztorok és Áts Feri is az erőfölényt érzékelteti nem véletlenül éppen Nemecsekkel szemben. A küzdelem előkészületei, majd maga a csata Nemecsek személyes sorsát legalább annyira befolyásolja, mint az egész közösség további életét. Az író a bonyodalommal már érzékelteti ezt a kettősséget.
A régebbi dramaturgiai munkák három további kisebb egységet is elkülönítettek a bonyodalmon belül:
- bonyolítás
- tetőpont
- hanyatlás.
A klasszikus drámaelméletek szerint így 5 szerkezeti egység jön létre, ám ez a szerkezeti séma csak a klasszikus ötfelvonásos drámákra illik teljes mértékben. Ezek szerkezete a következő:
- Expozíció (1. felvonás),
- Bonyodalom (2. felvonás).
- Tetőpont (3. felvonás)
- Hanyatlás (4. felvonás)
- Megoldás (5. felvonás)
Az arányok módosulásával a legtöbb fajta és bármilyen szerkezetű drámai műre érvényesíthető ez a tagolás.
