Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című kisregénye 1946-ban keletkezett.
Wass Albert (1908-1998): erdélyi író, szerkesztő, irodalmi szervező.
Erdélyben született a Kolozs vármegyei Válaszúton. Kolozsváron járt iskolába, 1926-ban érettségizett.
Felsőfokú tanulmányait a Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémián végezte és gazdászoklevelet szerzett. Stuttgartban is járt egyetemre és Párizsban is járt a Sorbonne-ra, és erdőmérnöki és vadgazdaság-igazgatási diplomát szerzett. (Szerette az erdőt, a természetet, nagyapja nagy vadász volt, hatéves korától ment vele vadászni.)
1932-ben tért haza, de nem tudott munkába állni, mert behívták a román hadseregbe. A katonai szolgálat 1934-ben telt le, akkor vette át a gazdálkodási teendőket otthon.
1941-ben a kolozsvári Ellenzék c. lap irodalmi szerkesztője lett. 1943-ban a főszerkesztőt behívták a hadseregbe, így őt is helyettesítette.
Újságíróként is tevékenykedett, a Debreceni Újság részére írt tárcákat és szépprózai műveket.
1938-ban az Erdélyi Helikon, 1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaság, 1942-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett.
1940-ben megkapta a Baumgarten-díjat addigi irodalmi munkásságáért, valamint Farkasverem c. regényéért.
1945-ben emigrált, Németországba távozott. Először Bleibachban, majd Hamburgban élt, de „erdélyi író maradt az emigrációban is”.
1951-ben az Amerikai Egyesült Államokba ment és New Yorkban telepedett le, 1952-ben családjával a floridai Astorba költözött.
Nyugalomba vonulásáig egyetemi professzorként dolgozott: a Floridai Egyetem Idegen Nyelvi Tanszékén németet, franciát, valamint európai irodalmat és történelmet tanított.
Amerikában az ottani magyar irodalmi élet egyik szervezője lett és az Erdélyi Világszövetség első elnöke.
Újságírói tevékenységét az emigrációban is folytatta, publicisztikája magyar és angol nyelven született, és gyakran érint erdélyi kérdéseket, magyar művelődési problémákat.
Cikkei, tanulmányai a Kanadai Magyarság c. lapban jelentek meg, amely 1949-ben jött létre, és a magyar emigráció népszerű lapja volt.
1963-ban megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, amely egy kulturális szervezet volt, és az amerikai szórványmagyarság szellemi életét volt hivatva támogatni. Ennek érdekében tudományos munkát folytatott és könyvkiadási programot hajtott végre, melyeket Wass Albert irányított, emellett szerkesztette a szervezet kiadványait és az Erdélyi Magyarság c. folyóiratot is.
1998-ban halt meg Astorban.
Helye a magyar irodalomban: Trianon után a magyar irodalomnak 3 pólusa alakult ki:
- a Nyugat szellemisége köré csoportosuló irodalom
- konzervatív nemzeti irodalom (Új idők), népi írók
- erdélyi irodalom (1920 után az ország kétharmadának elcsatolása miatt az elszakadt területek írói határon túli írók lettek)
Az anyaországi irodalomban a líra dominált, a próza súlypontja viszont Erdélybe tevődött át, ahol 1920 és 1940 között felvirágzott a történelmi regény műfaja (Kós Károly: Varjú nemzetség, Makkai Sándor: Ördögszekér stb.) Wass Albert is tipikus erdélyi író, a határon túli irodalom fontos alakja.
Az erdélyi írók arra keresték a választ, hogy életképes lesz-e Romániában a magyar kultúra, és mivel erről nyíltan nem lehetett gondolkodni, a régi korok párhuzamait használták föl arra, hogy saját koruk kérdéseire választ adjanak. Ezért virágzott fel a történelmi regény műfaja.
Amikor a történelmi regény kifulladt, akkor született meg a modern magyar Erdély-regény, és ennek megteremtésében járt élen Wass Albert, aki a legtöbb új elemet vitte bele a magyar regénybe.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
