Adjátok vissza a hegyeimet!: az erdélyi magyarság 20. századi történelmének legtragikusabb évtizedeit mutatja be. Először a Hungária c. folyóiratban jelent meg (1948-49), kötetben 1949-ben látott napvilágot.
Keletkezése: az emigrációs korszaka elején, egy németországi menekülttábor lakójaként írta. Ez Wass Albert első külföldön írt műve.
Már 1946 végén megszületett az alapötlet, de a regény csak 1949-ben jelent meg, a Hungária c. lap közölte folytatásokban, majd a lap kiadója, a Hungária Kiadó jelenttette meg.
Helye az író életművében: az Adjátok vissza a hegyeimet! Wass Albert egész írói életművének egyik kulcsregénye.
Történelmi háttér: a műben Wass Albert Trianon és a második világháború okozta traumával néz szembe. A regény ihletforrása a háború mint alapélmény.
A mű egyszerre fikció és kordokumentum, az ábrázolt korszak történelmi tényanyaga is megjelenik benne, melyet realista módon dolgoz fel.
Hasonló művek, intertextuális kapcsolat: a mű sok utalást tartalmaz a Bibliára, valamint Tolsztoj Háború és béke és Dosztojevszkij A félkegyelmű c. regényére.
Filozófiai és egyéb hatások: tolsztoji gondolatok és filozófia
Műfaj: kisregény
Típus: kevert.
- utazási regény – a főhőst elviszik katonának a háborúba, és az ő kálváriáját követjük nyomon, de egy belső utazás is zajlik, melynek révén jobban megismeri saját belső világát
- nevelődési regény – a főhős jellemfejlődésen megy keresztül, mivel a háborúban tapasztalatokat szerez és a szenvedés megedzi
- beavatási regény – a főhős a vérgőzös időkben megjárja a poklok poklát, de ez a pokoljárás egyben tisztítótűz is a léleknek, ráébred a világ rejtett titkaira és közelebb kerül önmagához
Téma: a főhős egy vadőr, akinek krónikaszerűen megismerjük az élettörténetét, amely időben pont egy olyan vészterhes korszakra esik, amikor a kisebbségbe szorult erdélyi magyarság sokat szenvedett.
A főhős egy közülük, és az ő sorsát ismerjük meg, amely mintegy esszenciája a teljes közösség sorsának. Életében a boldog időszak csak egy rövid epizód („Éltem két egész esztendőt úgy, ahogy Isten az ember életét elrendelte.”), tágabb értelemben az egész magyarság huszadik századi szenvedéstörténete, tönkremenetele kifejeződik benne.
A főszereplő egyszerű szavakkal idézi fel fiatalkora eseményeit, elmondja, hogyan kényszerítették bele a háborúba, elmeséli családja tragédiáját és a világháború következményeit, a kommunista hatalomátvételt.
Wass Albert megmutatja, milyen „alulról” nézve a történelem, hogyan hat a világtörténelem a kisember életére, hogyan látja a kisember a világot, és milyen tanulságokat von le mindabból, amit átélt. (Wass Albert regényeiben mindig a kisemberek, az egyszerű emberek mondják ki a nagy igazságokat.)
Stílus: egyszerre késő romantikus és realista, de naturalisztikus jegyeket is hordoz, és mindezek a stílusjegyek kölcsönhatásban állnak egymással.
Naturalisztikus részek pl. a fronton történő véres, kegyetlen, embertelen események felidézése, amelyek fizikai és lelki sérüléseket egyaránt okoznak.
Egyidejűleg jelen van a történelmi tényszerűség és a fikció, a profán (hétköznapi) és a szakrális (ünnepélyes, emelkedett, szentséges).
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
