Cím: egy felszólító mondat (Adjátok vissza a hegyeimet!), amelynek címzettje a személytelen és arctalan hatalom.
A cím modalitása többféleképpen is értelmezhető: óhajként, kérésként, könyörgésként, elkeseredett felkiáltásként, de követelésként, sőt, ellentmondást nem tűrő parancsként is.
A felkiáltójel (amely ritka a magyar irodalmi művek esetén a címadásban) növeli a cím expresszivitását (kifejezőerejét). Nem egyszerűen felszólításról, hanem egy drámai erejű felkiáltásról van szó, amelynek nagy érzelmi töltése van.
Idő: Trianontól a második világháború végéig
Időtartam: 25 év
Helyszín: Észak-Erdély a történet központi helyszíne (a főhős szűkebb hazája).
Szerkezet: a regény retorikai felépítésű, és egy bevezetéssel indul, amely nem szerves része a műnek. Ez a bevezetés egyfajta szónoklat, egy nyitóbeszéd, amely mintegy felvezeti a történetet.
A beszéddel a narrátor célja a meggyőzés, ennek érdekében a következő érveket alkalmazza:
- ez a vidék a szülőföldje, ezért jár neki (egy hétköznapi, ok-okozati állítás)
- érvel az idővel: „Nézzétek, urak, idestova ötven esztendeje már, hogy belerángattatok ebbe a játékba.”
- kicsinyítés (esztétikai eszköz) és anafora a nyomatékosítás végett: „Játszottatok az én bőrömön háborút és országosztást, ide-oda ajándékozgattatok engem s a hegyeimet, mint ahogy gyermekek ajándékozzák a játékszereket egymásnak.”
- feltárja az okokat (belefoglalja a magyarság szenvedését) és analógia, hasonlat segítségével érvel és magyaráz: „S én ötven esztendeig engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltattok: kisebbségi sorsot, megalázatást és elnyomatást, üldöztetést nyelvem és fajtám miatt, fölszabadulást és katonásdit. Játszottam háborút. Lelkesedést és halálfélelmet, rámenős bátorságot és fejvesztett menekülést, játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elvesztett háborút. Játszottam elvesztett otthont és elvesztett családot, csikorgó fogú bosszúvágyat és hadifogságot, játszottam hontalan bujdosást, magányos, kóborló farkassorsot az emberi rengetegben.”
Az érvrendszer kifejezőeszközei:
- párhuzamosságok
- ismétlések (játszottam)
- felsorolás
- fokozás (kisebbségi sorsot, megalázatást és elnyomatást, üldöztetést, kétségbeesést, fájdalmat, dühöt)
Ezután egy hatásos zárlattal nyomatékosítja kijelentéseit: „…urak, nekem elég volt. Én nem játszom tovább.” Végül elkiáltja kérését vagy inkább követelését (mert a mondatnak felszólító jellege van): „Adjátok vissza a hegyeimet!” (azaz életemet, szabadságomat). Ezzel lényegében azt mondja: a fenti okok miatt, amelyeket itt elsoroltam, jár nekem, hogy visszakapjam azt, ami az enyém.
Az indítás hatásos, különösen a mű vége felől olvasva, hiszen a „lenn” levő ember felszólítja a világ urait, a „fenn” levőket, hogy adják vissza a hegyeit, azaz az otthonát. A beszélő az egyszerű, józan gondolkodású embereket képviseli, amikor azt mondja, hagyják őt békén a politikával, ő nem akar a világ urainak játékszere („a kezek bábja”) lenni.
A beszéd érzelmileg zaklatott, a narrátor lázasan, panaszosan kér, könyörög, követel. Kilencszer ismétlődik a regény címmondata, de mindig más kontextusban jelenik meg, más erővel és stiláris céllal. A fokozatok a könyörgéstől a felhíváson, felkiáltáson és felszólításon át a parancsig terjednek.
A narrátor semmi mást nem akar, csak a hazáját kéri vissza. A szöveg itt nagy kifejezőerejű felkiáltásként hat, de a felvetett kérdés megválaszolatlan marad, az író nyitva hagyja.
A nyitóbeszéd után következik maga a történet, amely a nyitó szónoklatban elhangzó érveket bontja ki, részletezi. Sőt, maga a történet is egy érv tulajdonképpen, ezzel is bizonyítani akarja az igazát, ezért vezeti fel így: „Urak, elmondom nektek az életemet”.
A beszélőnek tiszta a lelkiismerete, mert tudja, hogy ennél többet nem tehetett, és erre példákat is hoz a történetben, amelynek egyik fő állítása: „Mind együtt vagytok felelősek ezért a rettenetes játékért.” (Ez az állítás később is visszatér.)
A regény keretes szerkesztésű, hiszen már az első mondatban elhangzik, hogy „adjátok vissza a hegyeimet!”, és a végén visszatér ez a mondat, amely a hatalmon levőket szólítja meg: „Urak, kik a világ dolgait igazítjátok, adjátok vissza a hegyeimet!”
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
