A formanyelv / formakincs a művészi formaelemek viszonylag önálló egységet képező rendszere, sajátos kifejezési eszközök összessége. Formanyelve lehet egy művészeti ágnak, műfajnak, korszaknak, irányzatnak, a nemzeti és az egyéni megvalósulásoknak.
Az irodalomban lehet formanyelve például a prózának. A formanyelv korszakváltások idején változhat, pl. a 20. század utolsó harmadában a magyar epikában történt posztmodern fordulat megújította a próza formanyelvét.
Irodalmi művek mondanivalóját a képzőművészet és a film formanyelvén is meg lehet fogalmazni, pl. Madách Imre Az ember tragédiája című művének mondanivalója Jankovics Marcell feldolgozásában a film formanyelvén elevenedik meg.
Használatban van a formakincs kifejezés is, ami csak abban különbözik a formanyelvtől, hogy ez utóbbit nem szokás az egyénre alkalmazni. Egy költőre azt mondjuk például, hogy gazdag formakincse van.
Egy-egy alkotó formakincse speciálisan jellemző az adott egyénre. Az epigonoknak például, akik minden eredetiség nélkül utánoznak egy jelentősebb alkotót vagy követnek egy népszerű irányzatot, nincsen önálló formakincsük.
