- fejezet: Egy különc 1822-ből
Egy négylovas hintó elakad a sárban a Somogy megyei Törikszakad csárda előtt. Bús Péter, a kocsmáros a csárda előtt pipázva nézi, nem siet oda segíteni.
Közben az út másik oldaláról a csárda elé érkezik egy másik hintó, amelyet tizenkét hajdú és egy parasztszekér kísér. A szekéren két ember és egy gyönyörű agár ül. A kutya a hintóban két parasztlány közt ülő férfi, Jancsi úr (Kárpáthy János) kedvenc agara, Matyi.
Jancsi úr, az ország leggazdagabb földbirtokosa, híres a mulatságairól. Most is mulatni jött, egy cigány bohóc (Vidra) és egy költő (Gyárfás) is kíséri. A kocsmáros kinyittatja neki a csárda legjobb szobáját. A hajdúk és a parasztlányok megterítenek lakomához.
Janccsi úr tréfából sült egeret rendel a kocsmárostól, aki valóban elkészíti neki, körbe is kínálják, de senki se akar enni belőle. A cigány bohóc vállalja, hogy 100 forintért megeszi, és úgy tesz, mintha enne, meg is kapja a pénzt, de valójában az ingébe dugja az egeret. Mikor ez kiderül, Jancsi úr megharagszik, és játékból felakasztatja a cigány bohócot, aztán fel is ravatalozzák.
Közben a sárban rekedt négylovas hintó utasa is megérkezik a csárdába: egy furcsa, idegen kinézetű (párizsi divat szerint öltözött) fiatalúr, aki törve beszéli a magyart. Mivel a csárdának egyetlen kiadó szobája van, és ott Jancsi úr mulat, Abellino beállít Jancsi úrhoz.
Mikor bemutatkozik, kiderül, hogy ő Kárpáthy Abellinó, vagyis Kárpáthy Béla, csak nem tetszett neki a Béla név, ezért felvette az Abellinót.
Abellino az unokaöccse Jancsi úrnak, mivel az apja Kárpáthy János testvére volt. Apja korán meghalt, utána anyjával Párizsba költözött, ahol elherdálta egész apai örökségét, és most fizetetlen adósságai vannak.
Most azért tért haza Magyarországra, mert úgy hallotta, hogy nagybátyja, a félbolond, ámde dúsgazdag öregúr, Kárpáthy János meghalt, és hozzá akar jutni az örökségéhez.
Jancsi úr közli vele, hogy ő Kárpáthy János, és nem halt meg, nem is áll szándékában. Abellino erre nyaggatni kezdi, hogy fizesse ki az adósságát, és adjon neki évjáradékot, amiből Párizsban megélhet.
Jancsi úr visszautasítja a kérést, esze ágában sincs az unokaöccsére hagyni a vagyonát, aki erre sértegetni kezdi (úgyse viheti magával a pénzt a koporsóba).
Jancsi úr megsértődik és távozik, de közben megveszi a csárdát, és utasítja Bús Pétert, hogy gyújtsa fel, így Abellinónak nincs hol megszállni éjszakára.
- fejezet: Alku egy élő ember bőrére
Abellino visszatér Párizsba, és Monsieur Griffard-nak, a gazdag bankárnak panaszolja, mi történt vele Magyarországon. (Monsieur Griffard egy 70 év körüli üzletember, aki a Szajna egyik szigetén él hatalmas palotában, és Abellino bejáratos a házába.)
Griffard, aki arról ismert, hogy nagy kölcsönöket ad nagy haszon reményében (vagyis uzsorás), már mindenről tud. Tudja, hogy Kárpáthy János valóban gutaütést kapott, és valóban végrendelkezett, de nem halt meg, és mivel felgyógyult, újra élvezi a vagyonát.
Griffard üzletet ajánl. Egymilliós kölcsönt ígér Abellinónak súlyos uzsorakamatra. Amíg Jancsi úr él, Griffard hitelez Abellinónak, de amint Abellino megörökli a nagybátyja vagyonát, kétszeresen kell visszafizetnie a kölcsönt. Mindketten bíznak abban, hogy Abellino lesz a Kárpáthy-vagyon örököse. Abellinónak csak egy feltételt kell teljesítenie: kerülni az életveszéllyel járó helyzeteket (párbaj stb.).
- fejezet: Rousseau sírjánál
Még mindig Franciaországban vagyunk. Három fiatal magyar főnemes halad az ermenonville-i erdő felé.
A két szélen lépkedő férfi, István és Miklós fogadásból gyalog járták be Európát (vezetéknevük nem derül ki, de Jókai a regény végén, a Magyar Nábob megköltése című fejezetben elárulja, hogy ez a két fiatalember nem más, mint Széchenyi István és Wesselényi Miklós). A középen haladó férfi, Szentirmay Rudolf nemrég érkezett vissza Amerikából.
Összefutnak egy magyar kézművessel, Barna Sándorral, aki megszólítja őket, és elmondja, hogy 7 éve lakik Párizsban, és most nagyon örül, hogy magyar szót hall.
Elmeséli, hogy honvágya van, egyetlen öröme Rousseau műveinek olvasgatása, és hamarosan hazatér Magyarországra, még akkor is, ha otthon kevesebbet fog keresni. Mivel a három főnemes is Rousseau sírjához megy, elkíséri őket, aztán távozik.
Rousseau sírjánál élénk beszélgetés bontakozik ki. A három fiatalember más nézeten van. Miklós és István hisznek abban, hogy a magyar nemesség képes a szemléletét megváltoztatni, és bíznak a jövőben. Rudolf kételkedik. Szerinte a magyar nemesség menthetetlen, és az ország halálra van ítélve, mert a felső réteg romlottsága miatt nem tud fejlődni.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
