Első fejezet
A történet 1892 őszén kezdődik, helyszíne a Debreceni Református Kollégium, ahol a 19. számú szobában lakik Nyilas Misi, a debreceni gimnázium másodikos diákja (12 éves, B osztályos). Van egy szobatársa, Böszörményi, aki egyidős vele, de nem osztálytársak, csak szobatársak. Az intézmény komor hangulatú.
Misi tavaly még nem volt kollégista, hanem a Nagymester utcában volt szállása a Török családnál. Azért költözhetett be a kollégiumba, mert az előző évet kitűnő eredménnyel zárta. Ennek jutalma a kollégiumi hely (nem kell a lakhatásért fizetnie) és a tandíjat is elengedik neki (tandíjmentesség).
Ez fontos Misi családjának, mert öten vannak testvérek (mind fiúk), és nagy szegénységben élnek. Egy faluban laknak (távol Debrecentől), Misi apja ács.
Fiókjában őrizgeti kincseit: egy Csokonai Vitéz Mihály életéről szóló könyvet, egy füzetet a Történelmi Arcképcsarnok sorozatból, és egy keményfedeles, bőrkötéses naplót (amely eredetileg egy kallódó régi könyv volt, aminek a borítójába ő maga köttetett be 50 ív tiszta papírt).
Egy nap Nyilas Misi a Füvészkertbe indul latint tanulni, ám szobatársa, Böszörményi megállítja. Misinek van kárminvörös színű festék a fiókjában, és Böszörményi el szokta használni mások festékét (szeret festeni). Mivel magas és verekedős, Misi nem mer nemet mondani, amikor elkéri tőle. Amíg a Füvészkertben van, Böszörményi elhasználja a festékét.
Abban az időben kötelező volt a fiúknak a kalap. Misi kalapja egy zöld színű, zsinóros kalap, amit nem szeret ugyan, de kénytelen hordani, mert nincs másik.
A Füvészkertben latint magol, de közben a problémáin jár az agya. Ugyanis nincs elég pénze, hogy a hónap végén kifizesse Csigainét, aki a ruháját mossa és vasalja. „Tele volt a szíve, a feje, valami nagy fájdalommal. A szüleire gondolt, s a szemébe könny jött, mert tőlük nem kérhet pénzt, mert nekik nincs…” Hosszan sír, ettől megkönnyebbül, és visszamegy a kollégiumba.
A kollégiumi szobában heten laknak, két elsős, öt másodikos és két nyolcadikos (őket „úr”-nak kell szólítani, pl. a szobafőnököt Lisznyai úrnak). Mikor Misi visszaér, épp longamétát játszanak.
Misinek eszébe jut, hogy a kalapját a Füvészkertben felejtette, ám amikor rohanvást visszamegy érte, a kapukat zárva találja. Csak be kéne csengetnie, de nem mer.
Visszafelé is rohannia kell, mert csengetnek a vacsorához. Kénytelen előkeresni a szalmakalapját, amit nem akart többé hordani, mert megázott és elvesztette a formáját. Mivel a szobájába kell mennie a kalap miatt, elkésik a vacsoráról.
Második fejezet
Október közepe van. Misi szünetben a pedellusi irodához szalad (pedellus = gondnok, iskolaőr és iskolatitkár egyben), hogy megnézze, rajta van-e a neve azok listáján, akik pakkot (csomagot) kaptak otthonról. Mindig meg szokta nézni, de eddig nem volt rajta a neve. Most boldogan fedezi fel a nevét a hirdetőtáblán. Pakkot kapni nagyon nagy dolog.
Latin órán alig tud nyugton ülni. Alig várja, hogy átvehesse a csomagját. Barátainak is elújságolja a hírt. Az egyik barátja Gimesi Lajos, aki Misi bal oldalán ül, a másik Orczy Vilmos, aki a jobb oldalán ül. Ő ül középen.
Barátai közül Gimesi értékeli jobban, hogy Misi csomagot kapott, mert ő is olyan szegény körülmények között él, mint Misi családja. Orczynak nem jelent sokat, mert gazdag családból származik.
Latinóra után számtan következik, majd ebéd.
Misinek a postán kell átvennie a csomagját (a pedellustól megkapta az elismervényt). Egyik osztálytársa, Sándor Mihály felajánlja, hogy elmegy vele. Mikor visszaérnek, Misinek nincs ideje kinyitni a csomagot, mert órára kell mennie. ezért lerakja a szobájában. Addigra az egész osztály tudja, hogy pakkot kapott.
Vallásóra és magyaróra után Misi felszalad a szobájába, hogy végre felbontsa a csomagját. Kiderül, hogy távollétében a szobatársa, Böszörményi és még két fiú felbontották (az A-osztálynak lyukas órája volt, így ők a szobában voltak). Mindent megettek, amit Misi otthonról kapott.
Misinek levél is jött az édesanyjától. a fiúk legalább a levelet odaadják neki.
A levélből kiderül, hogy Misi kenőcsöt is kapott, amit a kezére kell kenni, ha fúj a szél, és a cipőjére, hogy ne nedvesedjen át. Böszörményi és a többiek a cipőkrémet vajnak gondolták, és mind megették.
Misi nagyon szomorú a csomag miatt, de legalább most mindenki Böszörményin nevet, amiért befalta a kenőcsöt. Böszörményinek ráadásul eltűnt a bicskája is.
Misi elmegy a Füvészkertbe, és észreveszi, hogy az ott felejtett kalapját a kertész segédje hordani kezdte. Vissza akarja kérni, de nem mer szólni, hogy az övé.
Este Misi a ládájában megtalálja Böszörményi bicskáját. Nem mer szólni, hogy megvan, nehogy Böszörményi megvádolja, hogy ő lopta el. És mivel Böszörményi megette a csomagja tartalmát, úgy dönt, hogy megtartja a bicskát.
Jön a tél, és Misi még mindig a szalmakalapját hordja. Emiatt kérdőre vonja őt Valkai tanár úr, a vallástanár. Misi azt feleli, ellopták a kalapját.
Ezután eszébe jut, hogy mivel lopást mondott, vizsgálat is lehet, átkutathatják a szobákat. Nem akarja, hogy megtalálják nála Böszörményi kését, ezért szeretne megszabadulni tőle. Nincs szíve eldobni, így végül elrejti egy nagy tölgyfa szemetes láda mögé. Későn jön rá, hogy mivel a szemetes rögzítve van, többé nem tudja kivenni mögüle. Ennyi erővel a csatornába is dobhatta volna.
Valóban átkutatják a szobákat, de Misi kalapját nem találják meg.
Nagy úr, az egyik nyolcadikos diák, aki a szobatársa is, munkát ajánl Misinek. Nagy úr három éve minden nap eljár felolvasni az újságból egy idős vak férfinak. Csakhogy már nincs ideje, sokat kell tanulnia. Felajánlja, hogy átadja Misinek a munkát. Három forintot kereshet havonta.
Misi nagyon megörül a kenyérkereseti lehetőségnek.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
