Tizenkettedik fejezet
Géza megkéri Misit, hogy várjon itt, aztán bemegy a professzorokhoz, hogy beszéljen velük.
Amíg vár, Misinek eszébe jut a verse, amit fejben készre csiszolt, de kétségbeesetten eszmél rá, hogy nem emlékszik a pontos szavakra, nem tudja már visszaidézni.
Mikor kijönnek a professzorok, egész másként néznek Misire, és egész más hangon beszélnek vele. Az igazgató szerint sugárzik róla, hogy becsületes, a tanárok egyetértenek abban, hogy jó tanuló, sőt, még munkát is vállalt, pénzt is keres. Látszik, hogy Géza sikeresen közbenjárt unokaöccse ügyében.
Misi erre sírva fakad. Aztán elhozza szobájából a bőrkötéses könyvet (a fiókjában tartott kincsét), és nagybátyjával elindul haza. Tél van, hó és jég, és Misi az átélt feszültségek hatására elájul az utcán.
Amikor magához tér, abban a szállodai szobában találja magát, ahol nagybátyja megszállt. Orvosságokat kap, de sokáig tart, amíg felépül.
Barátai, Gimesi és Orczy meglátogatják. Kiderül, hogy Misi tisztázódott a vádak alól.
Orczy elmeséli Misinek, hogy valójában csak 120 forint volt az a lutrinyeremény, amit Török János felvett a reskontóval (ők meg azt hitték, több ezer forint).
Ebből a pénzből János úrfi ruhákat vett Bellának, kifizette a lány utazását rokonaihoz (a hercegékhez), és még egy kis költőpénzt is adott neki (10 forintot, amennyit Misinek is). A maradék pénzt elverte szórakozásokra.
Az utolsó 15 krajcáron levélbélyeget vett, és megírta bűneit három levélben: egyet az apjának, egyet Misi nagybátyjának, egyet pedig a rendőrségnek küldött el. Utána a Dunába akarta vetni magát, de végül nem mert ugrani.
A 120 forintot, amit Török János lényegében ellopott, az édesapja, Török bácsi fizette ki a valódi lutrinyertesnek, Pósalaky úrnak. Így védte meg a Török család becsületét.
Pósalaky úr úgy állapodott meg Misivel, hogy ha nyernek a lutrin, akkor a fele összeg Misié, így 60 forint Misinek járt volna, nagybátyja azonban visszautasította ezt a pénzt, mert tudja, milyen szegény a Török család.
Másnap Viola jön látogatóba Misihez öccsével, Sanyival. Sírva bocsánatot kér Misitől, meg is csókolja.
Elmondja, hogy Bella megcsinálta a szerencséjét. Elment a hercegékhez, és a nagynénje kedvesen fogadta, Bella most náluk lakik, és már küldött is ezer forintot a családjának. Hasonlít a hercegné meghalt lányára, így saját gyerekként szeretik, és örökölni is fog majd egy uradalmat.
Amikor Misi meggyógyul, nagybátyja megkérdezi, mihez akar kezdeni, mi akar lenni, ha nem debreceni diák?
Misi azt feleli, az emberiség tanítója akar lenni. Géza szerint ahhoz előbb tanulni kell, hogy valaki tanító lehessen, és legjobb lesz, ha Misi átjön abba az iskolába, ahol ő tanít.
„– Vagy más egyébre akarod te tanítani az emberiséget?
Misi lopva nézte, nézte a bátyját, újra könny öntötte el a szemét, s összekuporodott, mint egy kis giliszta, s egészen halkan és egészen csendesen azt rebegte:
– Csak arra, hogy légy jó… légy jó… légy jó mindhalálig…”
Vége
