Tizenegyedik fejezet
Másnap reggel Misi egy tízforintost talál a zsebében öltözködés közben (ami sok pénz volt akkoriban, főleg egy gyerek számára).
Orczy elmondja Misinek, hogy az apja a rendőrségre ment intézkedni a reskontó ügyében.
A második óra után a pedellus, István az igazgatói irodába hívja Misit. Az igazgatói irodában két rendőr áll, és az igazgató ordibál Misivel. A rendőrök ugyanis őrajta keresik a reskontót…
Misi elmeséli a lutri-ügyet, de hazudik az igazgatónak. Azt mondja neki is, amit Pósalaky úrnak mondott: hogy ő a budapesti lutrin tette meg a számokat, és a brünni lutrin húzták ki őket. (Nem meri elmondani, hogy elvesztette a reskontót, és valaki más felvette a pénzt, inkább azt mondja, hogy nem nyertek.)
Ezzel annyiban marad az ügy, de másnap Misit megint hívatja az igazgató, ezúttal Bella miatt. Viola ugyanis elmegy az igazgatóhoz, és erősködik, hogy Misinek tudnia kell, miért utazott el a húga.
Misi elmondja, hogy egyszer átadta Bellának Török János levelét, de többet nem tud.
Az igazgató most már nagyon dühös, elküldi Violát és leszidja Misit.
Misit nagyon feldúlja az egész, ami vele történik. Másnap beteget jelent, nem megy órára. Csakhogy az igazgató megint hívatja.
Az igazgató dühöng, mert harmadik napja olyan problémákkal kell foglalkoznia, amelyek Misi miatt zúdultak a nyakába, és az iskola tekintélyét is félti. Kiderül, hogy vizsgálat indult a reskontó ügyében.
Az igazgató büntetésből a karcerba (fogdába, ami valójában csak egy tanári szoba) csukatja Misit.
Misi ül a karcerban, és azon tűnődik, miért bántják őt mindig, mikor ő mindig jót akar. Eszébe jut, amikor édesanyja azt tanította neki: „Légy jó, fiam, légy jó, kisfiam, mindhalálig fiacskám, légy jó mindhalálig…”
Aztán eszébe jut a vers, amit Simonyi óbesterről írt (az első verse), és gondolatban átdolgozza és befejezi, de leírni nincs ideje, mert a pedellus érte jön.
Kiderül, hogy professzori tanácsot hívtak össze, hogy megtárgyalják Misi ügyét. A kisfiúnak a tanári törvényszék elé kell állnia, ahol kihallgatják mint vádlottat.
Öt vagy hat tanár ül egy teremben, és négy témában vallatják, amelyből kettő teljesen légből kapott vádaskodás:
- a reskontó ügye
- honnan ismeri Török Jánost
- milyen tanárgyalázó nótákat énekelt és milyen tivornyákban vett részt az ötödik osztály termében
- miféle pénzeket küldözgetett és kinek és miből
Misi nem tud védekezni a képtelen vádak ellen. Hiába bizonygatja, hogy ő senkinek semmi rosszat nem tett, a tanárok szigorúak és eleve bűnösnek tekintik. Még azt is a fejéhez vágják, hogy megette a cipőkenőcsöt, amit az édesanyja küldött (holott azt Böszörményi ette meg).
A kisfiúnál betelik a pohár, elege van a sok hazug vádból, és felkiált, hogy nem akar debreceni diák lenni tovább. Erre megszidják és közlik vele, hogy büszkének kéne lennie arra, hogy debreceni diák lehetett, ha rövid ideig is. Ezután visszaküldik a karcerba, hogy ott várjon, amíg döntenek a sorsa felől.
Ahogy kilép az ajtón, meglátja nagybátyját, Isaák Gézát, aki most érkezett, és aki kitárt karral siet elé. Misi a nagybátyja nyakába borul és elzokogja neki, hogy itt mindenki bántja, és hogy nem akar többet debreceni diák lenni.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
