A József és testvérei (I. Móz, 37,1-37,36, 39,1-42,38) az ószövetségi Teremtés könyve legszebb, legművészibb története, amely szinte már önálló „kisregénnyé” kerekedik ki.
Cselekmény: Józsefék tizenketten vannak testvérek. József a kedvenc fia apjának, Jákobnak, mert öregkorában szülte neki a kedvenc felesége, Ráchel. Ezért Józsefnek az apja szép, tarka ruhát csináltatott.
Józsefet gyűlölik a testvérei, amiért apjuk a legjobban szereti és kivételez vele, és amiért József „rossz híreket” hord róluk apjuknak (azaz árulkodik rájuk).
Később még jobban meggyűlölik, amikor József elmondja nekik, hogy mit álmodott. Álmában testvéreivel kévéket kötözött a mezőn. Az ő kévéje fölkelt és állva is maradt, míg testvérei kévéi körülállták az ő kévéjét és leborultak előtte. Testvérei ezt úgy értelmezik, hogy fölöttük állónak képzeli magát, és haragszanak.
Egy másik álmát is elmondja, amelyben leborult előtte a nap (=apja), a hold (=anyja) és 11 csillag (=11 testvére). Ezért az álomért még apja is megdorgálja.
József és testvérei juhpásztorok voltak, s egyszer a testvérek a Hebrón völgyéből elmennek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. Jákob utánuk küldi Józsefet, hogy nézze meg, hogy vannak, és hozzon hírt róluk.
József Sikemben megtudja, hogy továbbmentek Dótánba. Oda is utánuk megy, és amikor közeledik, már távolról felismerik. Még mielőtt odaérne, összebeszélnek, hogy megölik és egy kútba dobják. Egyedül Rúben nem akarja megölni a testvérei közül. Szerinte jobb, ha nem ontanak vért.
Ezért mikor József odaér, lehúzzák róla a tarka ruháját és élve dobják be a kútba, amely ki van száradva. Ezután otthagyják, elmennek. Amikor épp esznek, látják, hogy egy izmaeli karaván közeledik. Egyikük, Júda kitalálja, hogy adják el Józsefet az izmaelieknek.
Vissza is mennek, de a kutat már üresen találják, mert közben midjáni kereskedők mentek arra és kihúzták Józsefet a kútból. Végül ezek a kereskedők adják el a fiút az izmaelieknek húsz ezüstért.
József testvérei levágnak egy kecskebakot, és annak a vérébe belemártják József tarka ruháját. A ruhát elküldik apjuknak, aki felismeri, és azt hiszi, Józsefet széttépte egy vadállat, és siratni, gyászolni kezdi.
Közben Józsefet a kereskedők eladják Egyiptomban Potifárnak, a fáraó főemberének, aki a testőrök parancsnoka. Potifár megkedveli Józsefet, mert bármihez fog a fiú, mindenben eredményes. Így Potifár rábízza háza felügyeletét, később pedig egész vagyonát. Mivel az Úr Józseffel van, áldás száll Potifár egész háznépére és vagyonára.
Igen ám, csakhogy Potifár felesége szemet vet Józsefre, aki szép arcú, szép termetű fiatalember. Az asszony felkínálkozik neki, de József se a gazdája iránt nem akar hálátlan lenni, se Isten ellen nem akar vétkezni, ezért visszautasítja az úrnőjét. Potifárné sokáig próbálkozik sikertelenül.
Aztán egy nap mindenkit eltávolít a házból, és amikor József megérkezik, hogy a munkáját végezze, megragadja a ruhájánál fogva. József inkább kibújik a ruhájából és ott hagyja a ruhát az asszony kezében, de akkor se fekszik el vele, hanem futva kimenekül.
Potifárné ekkor összehívja háznépét, és mindenkinek azt hazudja, hogy a héber szolga el akarta őt csábítani, de ő kiáltozni kezdett, és akkor József elszaladt, ruháját pedig nála hagyta. Férjének is ezt a történetet mondja el, és megmutatja a ruhát bizonyítékképpen. Potifár nagyon megharagszik, és börtönbe veti Józsefet.
De Isten nem hagyja el Józsefet. A börtönparancsnok megkedveli az ifjút s rábízza a börtönben levő foglyokat. A foglyok közt van a fáraó főpohárnoka és fősütőmestere is, akik vétkeztek uruk ellen, s ezért börtönbe kerültek. Józsefnek kell kiszolgálnia őket mint előkelő foglyokat.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
