A per olvasónapló
(elemzés ITT olvasható)
Első fejezet
Jozef K-t egy reggel két férfi letartóztatja. Felébred, csenget a reggeliért, és a szobalány helyett idegen férfi lép be. Egy másik férfi pedig a szomszéd szobában ül.
K. épp 30 éves lett aznap. Meglepődik, a letartóztatás váratlan. Nem érti, miért történik, hiszen semmi rosszat nem tett.
Nem mondják meg neki, mi ellene a vád.
Az őrök jóízűen megeszik K. reggelijét, aztán rákényszerítik K-ra a fekete ruháját.
K. egy penzióban lakik. Az őrök egy másik lakó, Bürstner kisasszony szobájába viszik, ahol a felügyelő elé kell állnia. K. a felügyelőtől sem tud meg semmit.
K-t ugyan letartóztatták, és a per megindult ellene, de szabadon élhet tovább. Mindennapi életét, munkája elvégzését nem korlátozzák. Ugyanúgy bejár a bankba, ahol első cégvezető. Munkahelyén minden úgy zajlik, mint máskor.
Mikor hazaér a hivatalából, próbálja kifaggatni a penziósnét, aki nem találja aggasztónak K. letartóztatását.
Ezen az estén K. megvárja Bürstner kisasszonyt, a szomszéd lakásban lakó gépírónőt. Eddig nem volt köztük közelebbi kapcsolat, de most K. izgatottan elmondja a nőnek, mi történt vele. Az közömbösen fogadja a hírt, és azt is, amikor K. megcsókolja a sötét folyosón.
Második fejezet
K-t telefonon értesítik, hogy vasárnaponként ezentúl rövid kihallgatások lesznek az ügyében. Elmegy a bíróságra, amely egy külvárosi címen van, de nehezen találja meg az épületet. Az ugyanis csak egy elhanyagolt bérkaszárnya. Semmi se utal rá, hogy ott van a törvényszék.
K. szégyell kérdezősködni, ezért kitalál egy nevet, aki után érdeklődik a szegényes bérház lakóinál. Az ötödik emeleten egy fiatalasszony, aki éppen mos, útba igazítja. A szomszéd szobába kell bemenni.
A hely párás, nehéz levegőjű, K. alig bír lélegezni. A szoba tele van emberrel, nagy a lárma. A vizsgálóbíró egy emelvényen nevetgélve beszélget valakivel. Szamárfüles, piszkos füzetféle hever előtte.
A szedett-vedett népség (akik valójában a bíróság hivatalnokai) gúnyosan kineveti K-t, amikor megmondja, hogy ő egy nagy bank első cégvezetője. K. megalázva érzi magát, és ez arra készteti, hogy szenvedélyes, önérzetes védőbeszédet tartson. Kipellengérezi a bíróságot és az egész eljárást, mely nevetséges és szabálytalan.
A beszédnek nincs különösebb hatása, az emberek figyelme hamarosan elterelődik.
Belép a fiatal mosónő, aki útba igazította K-t, és félbeszakítja K. beszédét. A nőt egy erőszakos férfi szorongatja, molesztálja.
K-nak elege van, távozni akar. Az ajtóban a vizsgálóbíró figyelmezteti, hogy ezzel megfosztja magát a kihallgatás előnyeitől.
Harmadik fejezet
K. nem kap újabb értesítést, a következő vasárnap mégis visszamegy a bíróságra. A padlás ezúttal üres, csak a mosónőt találja ott, aki a bírósági szolga felesége. K-nak eleinte nem szimpatikus.
Az asszony megmutatja neki a törvénykönyvet, K. belelapoz. Kiderül, hogy a könyv valójában pornográf regény.
A nő panaszkodik K-nak, hogy mint bírósági alkalmazott milyen kiszolgáltatott helyzetben van (szexuálisan). K. szeretne segíteni rajta, és vonzódni kezd hozzá.
Csakhogy megjön az erőszakos férfi, aki molesztálta a nőt, és aki egy jogi gyakornok. A mosónő ennek a jogi gyakornoknak is meg a vizsgálóbírónak is a szeretője. A férfi gorombán elragadja az asszonyt K-tól és elviszi magával.
Kiderül, hogy a törvényszék valójában az önkény, a korrupció és a kéjsóvárság tanyája.
Közben hazatér a bírósági szolga, a mosónő férje. Viselkedése jelzi, hogy a kiszolgáltatottak beletörődtek a sorsukba.
Szívességből megmutatja K-nak a bírósági irodákat, amelyek a padláson vannak. Ezek az irodák lényegében padlásfülkék, amelyeket farács választ el a folyosótól. A folyosón sok megtört ember várakozik türelmesen, magába roskadva, akik mind ugyanolyan vádlottak, mint maga K.
A nap a tetőre tűz, a levegő fülledt és fojtó, ráadásul a padláson még fehérnemű is szárad. K. rosszul lesz.
Negyedik fejezet
K. hiába próbál többször is beszélni Bürstner kisasszonnyal, a nő kitér előle.
Bürstner kisasszony szobatársat fogad, egy francia nyelvtanárnőt, aki végül közli K-val, hogy hagyja békén a nőt.
Ötödik fejezet
Munkahelyén, a bankban K. nyögést hall a lomtár ajtaja felől, ezért benyit egy raktárba. Belépve ott találja a két őrt, akik a 30. születésnapja reggelén letartóztatták.
A két őrt éppen egy bőrruhás martalóc vesszőzi. Azért kapják ezt a büntetést, mert udvariatlanok voltak K-val, amikor letartóztatták (megették a reggelijét stb.).
Azért kapják a verést, mert K. panaszkodott a viselkedésükre a vizsgálóbírónak. K. nem akarta, hogy bántódásuk essen, ő csak az elveit védte a bíróságon előadott beszédében. Megsajnálja az őröket, próbál lelkére beszélni a martalócnak, de hiába.
Bankszolgák közelednek, mert ők is meghallották a jajgatást. K. kutyavonításnak nevezi a hangokat, és elküldi őket, mert nem akar feltűnést kelteni.
A per olvasónapló nem ért véget, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
