Hatodik fejezet
Egy délután K. vidéki bácsikája, Karl beront a bankba, és szemére veti K-nak, hogy szégyent hozott a családra.
K. eddig azt hitte, a munkahelyén senki se tud a perről, de kiderül, hogy tévedett. Karl a lányától hallott róla, aki a bankban tudta meg egy bankszolgától.
Karl elviszi K-t egy ügyvédhez, a nagybeteg Huldhoz, aki barátja Karlnak. Az ügyvéd irodájában K. meglátja Lenit, Huld ápolónőjét és szolgálólányát, és megteszik neki.
Leni őszintén vonzódik K-hoz, mert szépnek látja a vádlottakat. Rábírja, hogy szeretkezzenek.
Leni arra biztatja K-t, hogy tegyen beismerő vallomást. Szerinte nincs védekezés a bíróság ellen.
K. azonban mást akar, ő inkább női segítőtársakat szeretne toborozni (Bürstner kisasszonyt, a mosónőt és Lenit).
Hetedik fejezet
A per egyre jobban kikészíti K-t szellemileg és lelkileg. A munkáját is elhanyagolja, és egy vetélytársa kihasználja ezt, így karrierje derékba törik.
Az ügyvédben se bízhat, mert az semmit se csinál, csak alázatra inti K-t, mivel az eljárás titkos, a vádirat hozzáférhetetlen (még azt se lehet tudni, mi a vád), és az ügyvédeket olykor egyszerűen kidobják a bíróságról. Az ügyvéd szerint K. csak a személyes összeköttetéseiben bízhat, azokban se mindig.
K. érzékeli az ügyvéd tehetetlenségét, ezért saját kezébe veszi az ügyét. Az ügyvédhez most már csak Leni miatt jár el.
A bank egyik ügyfele, egy gyáros (aki tud K. peréről) ajánl K-nak egy Titorelli nevű arcképfestőt, aki a törvényszéknek szokott portrékat festeni. Titorelli ismeri a bírákat (persze csak az alantasabbakat, hiszen a magasabb rangúak megközelíthetetlenek). Összeköttetései révén segíthet K-nak.
K. elmegy Titorellihez, aki egy távoli városrészben lakik egy ütött-kopott padlásszobában.
Titorelli is hallott K. peréről. Szerinte a törvényszék csak akkor vádol meg valakit, ha biztos benne, hogy az illető bűnös, és ettől a meggyőződésétől nem lehet eltéríteni. Őszintén megmondja: „Egyetlen valódi felmentésről se tudok, de tudok igen sok befolyásolásról.”
K. igazolva látja a bíróságról alkotott véleményét: „Egyetlen hóhér pótolhatná az egész törvényszéket.”
Ebben a házban is van bírósági tárgyaló a padláson, ahol a festő lakik, és itt is szörnyű a levegő.
Nyolcadik fejezet
K. felkeresi az ügyvédet, hogy megvonja tőle a megbízatását. Az ügyvédnél megismerkedik egy Block nevű kereskedővel, akinek már 5 éve folyik a pere, több ügyvédet is foglalkoztat egyszerre, s a per teljesen tönkretette anyagilag és lelkileg.
Block kitart Huld mellett, pedig az ügyvéd megalázza. K. féltékeny, mert azt gyanítja, Block is Leni szeretője, és ő is Leni miatt jár az ügyvédhez.
K. felmond Huldnak, mert elege van abból, hogy az ügyvéd nem csinál semmit. Leni kiborul emiatt.
Kilencedik fejezet
K-ra azt a feladatot bízzák a bankban, hogy kalauzoljon el egy olasz ügyfelet a város székesegyházába.
A férfi azonban nem jelenik meg, helyette egy pap várja K-t a dómban. Kiderül, hogy ő a börtönkáplán, és ő hívatta ide K-t. Elmondja neki, hogy rosszul áll a pere, bűnösnek tartják.
Mesél neki a törvényről és az eljárásról, amely maga lesz az ítélet. „A bíróság semmit sem akar tőled. Befogad, ha jössz, és elbocsát, ha távozol.”
Mond egy példabeszédet is K-nak a törvény kapujáról, ahol egy messziről jött ember éveken át várt, de sosem jutott be. Amikor megöregszik és haldoklik, kiderül, hogy csak neki volt nyitva a kapu, mégsem engedte át az őr, aki most becsukja a kaput.
K. nem tud belenyugodni ebbe a képtelenségbe. Szerinte a kapuőr hazudott az embernek, becsapta, de a pap szerint nem. K. nem fogadja el, hogy a kapuőr igazat mondott. A pap válasza erre: „nem kell mindent igaznak tartanunk, csak szükségszerűnek”.
K. levonja a tanulságot: „A hazugságot avatják világrenddé.”
Tízedik fejezet
Pont egy évvel a letartóztatása után kivégzik K-t. A 31. születésnapja előtt egy nappal eljön érte két sápadt, kövér, cilinderes férfi.
K. már várta őket, ellenállás nélkül velük megy. Látványuk csalódást okoz neki, mert olyanok, mint az öreg segédszínészek („Olcsó módon próbálnak végezni velem.”)
Útközben rájön, mit rontott el: „Mindig húsz kézzel akartam belenyúlni a világba, s ráadásul nem is helyeselhető célból. Ez hiba volt.”
Rendőrök bukkannak fel, akik gyanúsnak találják hármukat. A sarkon túl K. futni kezd, magával rántva őreit, akik kifulladnak a futásban.
Egy elhagyott kőbányában történik a kivégzés. K-ról lehúzzák a ruháit. A két férfi ellenszenvesen udvariaskodva vitatkozik azon, hogy melyikük hajtsa végre az ítéletet.
Végül egyikük torkon ragadja K-t, a másik leszúrja egy hosszú, vékony, kétélű mészároskéssel.
K. utolsó gondolata az igazságtalanság körül forog, és hogy sosem látta a bírót, aki halálra ítélte. Úgy érzi, kutya módra, szégyenletes halállal kell meghalnia. „Szégyene talán még túléli őt.”
