Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regénye 1970-ben íródott.
Sütő András (1927-2006): író, elbeszélő, drámaíró, szerkesztő. A kortárs erdélyi irodalom fontos alakja.
Pusztakamaráson született 1927. jún. 17-én. Apja földműves, apai nagyapja írástudatlan uradalmi cseléd volt. Anyai nagyapja református, aki a bibliát olvasta unokáinak vasárnaponként (ez a forrása Sütő bibliai motívumokban gazdag nyelvezetének). Apai nagyapja, Sütő Mihály sokat mesélt neki, így mint „népi elbeszélő” nagy hatással volt rá.
Elemi iskolába Pusztakamaráson járt. Középiskolai tanulmányait 1940 őszén kezdte meg Nagyenyeden, a Bethlen Kollégium diákja volt. Magyartanára, Vita Zsigmond irodalomtudós hamar felismerte írói tehetségét és ő közölte nyomtatásban egyik első írását is.
1945 januárjában beiratkozott a kolozsvári Református Kollégiumba. Csakhogy egy, a Független Erdélyi Köztársaságot éltető mondatáért letartóztatták és kihallgatták. Ugyanakkor a Világosság című napilap leközölte Levél egy román barátomhoz című írását.
Ősztől Kolozsváron a Móricz Zsigmond népi kollégiumban tanult, írásai rendszeresen megjelentek a Világosságban.
Tanulmányai befejezése után újságíró lett, a Világosság riportereként dolgozott.
1947-ben belépett a pártba, 1948 tavaszán az MNSZ ifjúsági bizottsága sajtófelelősének hívták meg Bukarestbe. Néhány hét után visszatért Kolozsvárra.
1948-tól a Falvak Népe szerkesztője, és hamar megjelentek első novellái is, pl. Hajnali győzelem című novellája az Utunk című irodalmi hetilapban.
Elvégezte magánúton az Unitárius Kollégium nyolcadik osztályát, majd 1950-től 54-ig a Falvak Népe főszerkesztőjeként dolgozott Bukarestben.
Ekkortájt pártfunkcionáriusként, szerkesztőként és kritikusként is részt vett a korabeli irodalompolitikai küzdelmekben.
Szenvedélyes kommunista hittel végzett munkájában sok hibát is elkövetett, túlzásokra ragadtatta magát, megbántott más írókat (így aztán később, amikor sikeres lett, sok támadás érte részükről). Sokáig nem vette észre, hogy közösségszolgálati munkájában nem jó úton jár.
1950-ben Mezítlábas menyasszony c. novellájából színdarabot írt, amelyet 1951-től Kolozsváron, Nagybányán és több más színházban is bemutattak, és amelyért Állami díjat kapott.
1953-ban megjelent Emberek indulnak című novelláskötete, amelyért az Állami díj harmadik fokozatát kapta.
1954-ben családjával Marosvásárhelyre költözött, és az Igaz Szó c. szépirodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese lett.
1955-ben feleségével Magyarországra látogatott (a Magyar Írószövetség meghívására). Budapesten, Egerben és Debrecenben is járt. A Szabad Nép állást kínált neki, de nem fogadta el.
1956-ban Illyés Gyula látogatott Erdélybe, őt kalauzolta. Szeptemberben Tamási Áron látogatott Marosvásárhelyre, és több napot is együtt töltöttek.
Ekkortájt kezdett Sütő világlátása megtisztulni az ideológiától, ennek jegyében írt cikkeket az Igaz Szóba és az Utunkba.
Nem volt hajlandó aláírni az 56-os forradalom ellen tiltakozó memorandumot, ami miatt majdnem börtönbe került.
1958-ban megvált az Igaz Szótól, és a frissen induló Művészet c. havilap szerkesztője lett. Okt. 1-től felsőbb utasításra megváltoztatták a lap profilját, és Új Élet címen színes magazin lett belőle, amely a rendszerváltásig működött. Sütő ennek szerkesztője, majd 1971-től 89-ig főszerkesztője lett. Darabjait színpadra vitték.
1964-től az Igaz Szó részleteket kezdett közölni Sütő új művéből, az Anyám könnyű álmot ígér c. regényből. A mű 1970-ben megjelent a Kriterion Könyvkiadónál, és nagy sikert aratott. Magyarországon és Romániában a hetvenes években több mint 70 000 példányban kelt el.
Fő motívuma az igazság keresése, akárcsak Sütő történelmi drámáinak (pl. Csillag a máglyán), melyek a hetvenes években jelentek meg és nagy sikert arattak. Nem pusztán egy hajdani kort idéz fel bennük, hanem a történelmi helyzeteken keresztül saját kora és közössége (a kisebbségben élő magyarság) problémáit is ábrázolja.
A nyolcvanas évektől Sütő kötetei Romániában nem jelenhettek meg, és drámáit sem mutatták be, mert egyre határozottabb ellenzéki, kisebbségi jogvédői tevékenységet folytatott. Az erdélyi magyarság jogainak érdekében még nemzetközi fórumokhoz is fordult.
Magyarországon is megcsappant az érdeklődés művei iránt, mivel a hazai irodalomban épp akkor új irány vette kezdetét, amely „kultusztalanítani”, „deszakralizálni” akarta az irodalmat, ezért az olyan írókat, akik felvállalták a harcot egy közösségi-társadalmi ügyért, igyekeztek háttérbe szorítani.
(Görömbei András: „ha egy irodalomban a nemzeti sors kérdéseit fölvető, azokkal közvetlenül is foglalkozó művek már eleve elutasításban részesülnek, akkor bizonyos, hogy az a nemzet beteg, önismereti zavarokkal küzd, vagy már nem is küzd”.)
A kilencvenes évektől ráadásul Erdélyben nyílt lejárató akciók indultak Sütő ellen, rengeteg támadás érte.
2001-ben megjelent Sütő ’89 után írt esszéinek, publicisztikájának gyűjteménye Erdélyi változatlanságok címmel.
2006-ban, hosszú betegség (melanóma) után hunyt el Marosvásárhelyen. A református temetőben nyugszik, sírját kopjafa díszíti, belevésve legfontosabb műveinek a címe.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
