Cselekmény röviden: a kerettörténetet a pusztakamarási naplóíró hazalátogatásai adják. (Pusztakamaráson született, de már kamaszkorában a városba költözött.) Kisebb-nagyobb megszakításokkal otthon tölt egy évet, ez az időszak képezi a történet jelenét.
A történet jelenidejét adott témák köré szerveződő fejezetekben mutatja be, melyek feldolgozzák a naplóíró gyerekkorát, az 50-es éveket. Ez kiegészül a falu régmúltjával (középkor és újkor).
Tartalomleírás fejezetenként (a szerző nem számozta meg):
Biztató: a mű egy párbeszéddel indul, melyben a naplóíró édesanyja azt kéri a fiától, hogy írjon egy igaz könyvet róluk, a családról, a pusztakamarási magyarokról.
1. fejezet (Csalogató): az otthoni környezetet mutatja be, a narrátor szüleit ábrázolja, hétköznapi tevékenységeiket szimbolikus értelemmel ruházva fel.
2. fejezet (Tanulság és újabb elgondolás): visszatekintés az apa ötvenes évekbeli kudarcaira
3-5. fejezet (Holt-tenger, Visszapillantás, Nyugtalan vizek): a pusztakamarási magyarság történetét vázolja fel
6-7. fejezet (Jön az erdő, A csitári hegyek alatt): a narrátor gyerekkoráról szól. A gyermek Sütő András először találkozik a nemzeti kultúrával (Arany Toldija, népzene), és felvállalja az anyanyelv iránti felelősséget.
8. fejezet (A vidámság bilincsei): az ateista narrátor és a vallásos édesanya közti hitvitával indul, aztán a pusztakamarásiak alkoholfogyasztási szokásait és szelíd természetét írja le.
9-10. fejezet (Beszélgetés lámpaoltás előtt, Eső és csizmagond): a narrátor szüleinek nehéz anyagi helyzete, a pusztakamarási állami gazdaságban uralkodó visszás állapotok
11. fejezet (Látogatás Gyümölcsoltó Gergelynél): a narrátor nagybátyját, Gyümölcsoltó (polgári nevén Székely) Gergelyt mutatja be, aki „szőlőszakértő létére mindenféle gyalogmunkát” végez. Életpályája hasonlít a narrátor apjáéra: őt is kudarcok érték az ötvenes évek falupolitikája miatt. Szakértői képességét is kihasználatlanul hagyták az állami intézmények.
12. fejezet (Egy halhatatlan színpadi alakítás): a második világháborúban Gyümölcsoltó Gergelynek sikerül eltéríteni eredeti szándékától az életére törő katonát (színészi képességeit aknázza ki). Az elbeszélő ennek hiteles szemtanúja.
13. fejezet (Melyik vagy te, fiam?): Gyümölcsoltó Gergely sokgyerekes családját és a náluk lakó anyai nagyapát mutatja be. A fejezet végén a pusztakamarási téesz, pontosabban az elnök és alkalmazottai felelőtlenségére terelődik a szó.
14. fejezet (Egy különös látogató): a narrátor ellenszenvvel viseltetik a régi rendszer elitje iránt is. Az útépítőként dolgozó egykori báró látogatása felidézi benne a gőgös pusztakamarási arisztokratákkal kapcsolatos gyerekkori emlékeit.
15. fejezet (Reggeli újság): a néptanács döntése szerint a falu első fürdőszobával ellátott háza egy cigány család számára épül. Bemutatja a döntés által kiváltott reakciókat, majd megismerjük a Sütő család szomszédját, egy szorgos és jóindulatú román családot.
16. fejezet (Világítunk): a halottak iránti kegyelet és a szülőföldhöz való ragaszkodás kérdésével foglalkozik.
17. fejezet (Jöhetsz, tél!): újra leírja a román szomszédok erényeit, aztán azt, ahogy az elbeszélőnek sikerül kicsikarnia a néptanács elnökétől egy szekérnyi tűzifát a szülei számára. Visszaemlékszik arra, hogy a második világháború idején a néptanács épületében őt és még néhány pusztakamarásit felpofozta egy üvöltöző királyi őrmester.
18. fejezet (Piros bölcső az ég peremén): az elbeszélő gyerekkori emlékeit írja le, a gyerekkori játékokat, amelyek az élet fontosabb stációit jelölő rítusokat utánozzák. Beszél arról a pillanatról is, amikor rádöbben halandó mivoltára.
19. fejezet (Félszárnyú asszonyok): a megesett lányokkal szembeni előítéletekre világít rá. A patriarchális társadalom már szétesőben van, de az előítéletek még mindig élnek a pusztakamarásiakban.
20. fejezet (Hétköznapok a keresztfán): a börtönből szabadult B. meglátogatja Sütőéket. A narrátornak ez eszébe juttatja a „kiéleződött osztályharc” korának bebörtönzési hullámát és a kuláklistára ártatlanul került édesapa – idősebb Sütő András – akkori kérvényeit.
Ezután leírja az András-napi rokoni összejövetelt, ahol az apa elmeséli, miként vett erkölcsi elégtételt azon a néptanácsi elnökön, aki az ötvenes években kilakoltatta a családot.
Az egybegyűlt rokonok beszélgetéséből kiderül, hogy többségük egyetért abban, hogy a közösség csak úgy maradhat fenn, ha alkalmazkodik a hatalomhoz. Ez a pusztakamarási magyarság túlélési stratégiája.
21. fejezet (Szemirámisz függőkertjei): az édesapa ötvenes évekbeli szőlőtelepítési kísérletéről szól, mely meghiúsul a hatalom kiszámíthatatlansága miatt.
22. fejezet (Fecskemadár, mikor lesz nyár?): megtudjuk, hogy a narrátor szüleihez bevezették a villanyt. Szó esik a pusztakamarási magyarok hiányos történelmi öntudatáról, az anyanyelv pusztulásáról és a vegyes házasságok kérdéséről is.
23. fejezet (Sógor, maga ezt nem érti!): az ötvenes évekbeli falupolitika „jelenlegi” megítélését mutatja be. Beszámol egy „perről” is, amely a pártgyűlés keretében zajlik le, és gyanúsítottja egy helybéli cigány, akit tolvajlással vádolnak.
24. fejezet (Időt vegyenek!): játékosan párhuzamot von egy meg nem nevezett világhírű tudós és az édesapa napi programja között.
25. fejezet (A szerencse nyomában): kikarakírozza az állami gazdaság által meghirdetett kolorádóbogár-gyűjtési versenyt.
26. fejezet (Ha én tudtam volna, hogy te vagy Mária!): a kántálással és betlehemezéssel kapcsolatos gyerekkori emlékeit hasonlítja össze a naplóírás jelenében zajló kántálással.
27. fejezet (Csonkaheti összegezés): újabb példákat hoz a helybéliek szelídségére.
28. fejezet (Mit is álmodtunk?): a fejezet címe onnan jön, hogy a második világháború idején fogságba esett M. bátya hazatér, és ez sokaknak lelkiismeret-furdalást okoz, mert teljesen elfelejtették a halottnak hitt rokont, aki még álmaikban se jelent meg. A fejezet bemutatja a narrátor fiatalkori hibáit, hogyan manipulálta a hivatalos ideológia, és vall az ötvenes évek törvénytelenségeiről is.
29. fejezet (Fulton Róbert nyomában): az ezermester édesapa egyik találmánya, a búzaforgató gép kapcsán (melyet a gazdaság elhanyagol) a narrátor példákat sorol fel a világtörténelemből, hogy a feltalálás mint tevékenység milyen veszélyekkel jár a feltaláló számára.
30. fejezet (Halál! Hol a te fullánkod?): a narrátor és anyai nagyapja utolsó találkozásáról szól. Az elbeszélő ateista megjegyzéséből vita lesz, összeszólalkoznak. Amikor újra látja, a nagyapát temetik.
Epilógus: az utolsó fejezetben a narrátor a naplójegyzetekben leírtak és az igazság viszonyán elmélkedik, és azon, hogy az írás esetleg vigaszt nyújthat. A Pusztakamaráson töltött éve letelik, és vissza kell térnie Bukarestbe, de arról vall, hogy a szülői otthon „rabsága, de szabadsága is egyben: az élete.”
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
