Világkép: népi világlátás, erkölcsi elkötelezettség jellemzi. Szépségre fogékony.
Üzenet: az író kimondja, hogy a közösségmegtartó erő a tisztelet, a szeretet, az egymás iránt érzett felelősség. Nehéz helyzetekben az emberség, a tisztesség, a hagyományokhoz való hűség, a gondokon való felülemelkedés lehet a túlélés, a megmaradás stratégiája.
Mi a helyes emberi magatartás a történelmi viharok között? „Ne avatkozzék az ember másnak a dolgába”; „Mikor szól a puska, ne avatkozzék az ember a saját dolgába se.” De „vajon lehetséges-e, hogy az ember ne avatkozzék a saját dolgába?”
A választ az olvasóra hagyja, bár érzékelteti, hogy ő eddig a beleavatkozás híve volt, de most jobban tetszik neki édesanyja stratégiája: „lám, ilyenformán kell valahogy a világ dolgaiba avatkozni: kéretlenül is, biztatás nélkül véghezvinni a magunk feladatát; tisztán tartani az ablakot és a lelkiismeretünket”.
Fogadtatás: a könyv megjelenését nagy olvasói várakozás előzte meg, ezt a részletek közlésekor keletkező reflexiók bizonyítják, pl. 1968-ból: „A romániai magyar próza nagy lehetősége felé mutat a legutóbbi részlet.”
A kész mű a publikáláskor minden várakozást felülmúlt. A szakma és az olvasóközönség is kitüntetett figyelemben részesítette és elismeréssel fogadta. Sütő András pályáján az Anyám könnyű álmot ígér hozta meg az áttörést, ez hozta meg számára a sikert és az egyöntetű elismerést.
Jelentősége: sokan paradigmatikus műnek tartják. Nemcsak az író pályáján, hanem a romániai magyar irodalomban is korszakhatárt jelöl.
Ez a mű irányította rá a szélesebb magyarországi közvélemény figyelmét ismét a nemzetiségi magyar irodalomra, azon belül az erdélyi irodalomra. Ez azért volt fontos, mert a második világháború után Magyarországon a gyors szovjetizáció hatására leértékelődött, másodlagossá vált a határon túli magyar kisebbségek kérdése.
Sütő felhívja a figyelmet a kisebbségi élet tapasztalataira, a nemzet és a nemzetiségek közötti elidegenedés veszélyeire, az egyetemes magyar hagyomány emlékezetének szükségességére.
Helye a kánonban: az irodalmi kánon képződése nem független az adott korszak politikai ráhatásától, így a mérce állandóan változik. Ráadásul minél közelebb van időben a jelenhez egy életmű vagy egy konkrét mű keletkezése, annál kevésbé lehet elfogulatlanul megítélni. Ez Sütő művére is igaz.
Ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy a regionális problémákat egyetemes igénnyel tárja az olvasó elé, így a regionális (erdélyi) magyar irodalom mellett az egyetemes magyar irodalmi kánonba is könnyen integrálható.
Utóélete, hatása: az Anyám könnyű álmot ígér megjelenése után, a hetvenes években több alkotói nemzedéken át felvirágzott az erdélyi magyar irodalom, és ez a termékenység legalább két évtizeden át tartott.
Az író olyan utat mutatott ezzel a művel, amelyre utána sokan ráléptek, és ugyanazzal a szenvedélyes igazságkereséssel, ugyanazzal a közösségi feladatvállalással firtatták egyén és hatalom viszonyát, mint Sütő.
Felhasznált irodalom:
(oktatási segédanyagok mellett az alábbi publikációk)
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér (Tiszatáj-cikk, 1971)
Csordás László: Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. művének helye a változó magyar irodalmi kánonban (Megjelent: Partium 2010. nyár, 69-72. o.)
Elek Tibor: Egy igaz könyv igazságai. Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
