Műfaj: regény, az író szerint naplófüzér.
Műfaji besorolása nehéz, mert a tényirodalom és a szépirodalom határán áll. Dokumentumszerűen hiteles, ugyanakkor művészi igényű.
Nem egészen tényirodalom, hiszen Sütő András nem tudományos módszerességgel, hanem személyes tapasztalatokon, emlékeken keresztül mutatja be egy paraszti közösség gondjait.
De nem is teljesen szépirodalom, hiszen szinte adatszerű pontossággal rögzíti a mezőségi falu életét, a kis közösség társadalmi mozgását a bölcsőtől a koporsóig.
Megjelenésekor a szociográfia kategóriába sorolták, és az erdélyi magyar társadalomkutatás nagy művének tekintették. Később már inkább naplójegyzetfüzérnek vagy regénynek tartották.
Típus: sok műfajt magába foglal – átfogó társadalmi regény, családi krónika, naplójegyzet, vallomás, önportré, memoár, elbeszélésfüzér, riport, esszé, tájszociográfia, etnográfiai leírás, lírai monológ, ballada, folklór, anekdota, dokumentum, irodalmi publicisztika. Ezek a műfajok mind benne vannak, ezért a mű epikai világa nagyon összetett.
A szubjektív, esszészerű részek dominálnak benne. Vannak szépirodalmi ihletettségű leírások, kikerekített és kikerekítetlen epizódok.
Példák az egyes szöveghelyek műfaji besorolására:
- anekdota: a cigány és a fürdőszoba története, a kolorádóbogár-gyűjtési verseny
- elbeszélés: méhbefogási kísérlet
- riport, interjú: beszélgetés Petőfiről, lámpaoltás előtt
- földrajzi leírás: Mezőség bemutatása
- történelmi esszé: a székelység története
- esszé-novella: Gergely bácsi színpadi alakítása
- esszészerű elmélkedés: a kétnyelvűségről
- családi krónika: a biblia hátsó lapjáról
- népdalszöveg: András-napi éneklés
- folklór: házassági játék, betlehemezés
- lírai összegzés, vallomás: a záró, búcsúzó rész
A műben Sütő egyszerű, jellegzetes eseményeket örökít meg, majd egyetemes érvényre emeli őket.
Téma: a romániai magyarság élete a második világháború után. A félelmek, a vágyak, a remények, amelyek a kisebbségi létformához kapcsolódnak, valamint a többségi társadalommal (románok) való együttélés visszásságai, a nyelvhasználat romlása, a történelmi és irodalmi ismeretek hiánya, az érvényesülés nehézségei stb.
Az író célja egy közösség teljes bemutatása. Ennek érdekében sok szempont alapján szemügyre veszi a közösséget, több témát feldolgoz:
- anyanyelv
- család
- szokások
- közösségi lét
- vallás
- hagyományok
- zenei anyanyelv
Bár a romániai magyar közösség életét veszi szemügyre, a nemzetiségi létet összekapcsolja az egész magyar nemzet és az egész emberiség létével, így a magyar kisebbség bemutatása nem marad regionalizmus.
Leplezetlenül feltárja az alábbiakat:
- szülőfaluja településtörténete, demográfiájának alakulása, egykori birtokviszonyai
- a pusztakamarásiak hétköznapi élete, szokásvilága, folklórja, a tudatvilágát meghatározó vágyai, örömei és fájdalmai, a gondok, amelyek ráncot húztak a homlokukra
- az ötvenes évek törvénytelenségei, elhibázott szövetkezeti politikája, szektás, dogmatikus parasztpolitikája
- az indokolatlanul, értelmetlenül okozott emberi megaláztatások, szenvedések, jóvátehetetlenül tönkre tett emberi sorsok
- hatalmi visszaélések, szegény emberi kiszolgáltatottság
- a vegyes lakosságú falu magyarságának, azaz egy szórványban élő néptöredéknek mint közösségnek perspektívátlansága
- az erőszakos nemzetiségi politika folyományaként történő lélekszám csökkenés, iskolázatlanság, elvándorlás, az anyanyelv és általában az anyanyelvi kultúra hanyatlása, a nemzeti tudat zavarai
- a történelem mozgásának tendenciái és az embernek a történelemmel is folyton perlekedő boldogságkeresése, megmaradni akarása
Hangnem: leíró tárgyilagosság jellemzi, ugyanakkor metaforikus személyesség. A narrátor hangja indulatoktól fűtött, de okos és tárgyilagos.
Cím: mondat alakú cím, átvitt értelmű jelentéstartalom.
Az írót édesanyja biztatta a családjukról, közösségükről szóló könyv megírására, de maga Sütő is érzett rá egy belső, lelkiismereti késztetést: őbenne is megfogalmazódott egy, az otthoniakról szóló, igaz könyv írásának vágya. „Ez nekem is gondom” – mondta. Édesanyja megerősíti ebben: „Hallgass arra a gondra, s az álmod könnyebb lesz!” – ígéri neki. Ebből adódott a könyv címe: Anyám könnyű álmot ígér.
Alcím: naplójegyzetek
Idő: 1970
Időtartam: a kerettörténet szerint egy év (ennyi időre látogat haza az elbeszélő). Persze, ebbe az egyéves időszakba feltehetőleg több év élményanyagát sűrítette bele az író.
Ugyanakkor benne van az eltelt negyedszázad története is (1970-hez viszonyítva).
Helyszín: Pusztakamarás, egy kis mezőségi falu, amelyet háromnegyed részben románok, negyedrészben magyarok laknak.
Sütő egyik célja Pusztakamarás elemző tájszociográfiai feltérképezése. Akárcsak más műveit, ezt is a szülőföld élményvilága táplálja. Az ábrázolás hiteles, mivel mindig is élt benne a valóság iránti hűség és az igazság kimondásának vágya.
Szerkezet: az író korabeli feljegyzései adták a keretet
- Biztató – előhang
- 30 fejezet
- Epilógus
Az egymástól elütő színes mozaikok – naplójegyzetek, újságkivágások, esszék, beszélgetések stb. – egységes művet alkotnak. Az epikus perspektívák sokszínűsége, gazdagsága a teljesség benyomását kelti.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 6. oldalra!
