Anyám könnyű álmot ígér: hosszú szünet után jelent meg 1970-ben, és Sütő minden korábbi írásánál magasabb szinten mutatja meg az író tehetségét. Érdekesség: a bukaresti Kriterion Könyvkiadó első könyveként jelent meg.
Keletkezése: az író egyik alkalommal Bukarestből tért haza látogatóba Pusztakamarásra, és édesanyja azt kérte, róluk is írjon valami könyvet, nem vidámat vagy „szomorúságosat”, csak „igaz legyen”. Nem vigasztalónak, hanem tanúskodásképpen arról, ami megesett velük.
Irodalomtörténeti háttér: Trianon után az elszakított területek irodalmának külön kellett továbbfejlődnie, így sajátos szellemi élet alakult ki a kisebbségben élő magyarság körében. Legvirágzóbb az erdélyi magyarság szellemi élete volt.
Megszületett a transzilvanizmus gondolata, amely egy művelődéspolitikai program volt, és az erdélyi magyarság hagyományainak szerves része lett. Lényege: Erdélynek önálló szellemisége van, és az ott élő népeknek, magyaroknak, románoknak, szászoknak toleranciára és békés egymás mellett élésre kell törekedniük, tisztelve egymás hitét, kultúráját és anyanyelvét.
Sütő Andrásnak is meghatározó élménye a család és a szülőföld, és munkásságának központi magját a kisebbségben élő magyar közösség gondjai alkotják. Arra a kérdésre keresi a választ, hogyan lehet boldogulni a kisebbségi (nemzetiségi) létben.
Történelmi háttér: szovjet típusú diktatórikus szocialista rendszer került uralomra Romániában 1946 után, amely kihatott a kultúra, irodalom helyzetére is. A teoretikusok új ideológiát állítottak az írók elé, szocialista realista alkotómódszert követeltek meg és marxista-leninista világnézetet.
Az 1960-as években az írók szembefordultak ezzel. A fiatal írók szabadabb szellemi légkörben bontakozhattak ki, kritizálták az elvárások szerint alkotó idősebb generációt és felvállalták a közösség melletti kiállást. Hittek benne, hogy nép, nemzet és irodalom szétválaszthatatlan, figyelmük a nemzeti identitásteremtés felé fordult. E vonalhoz tartoztak: Sütő András, Kányádi Sándor, Szabó Gyula, Farkas Árpád, Király László stb.
A korabeli erdélyi magyar próza elsősorban a tényirodalom és a parabolisztikus ábrázolásmód változatait mutatja fel.
Hasonló művek, intertextuális kapcsolat: az erdélyi irodalomból Szabó Gyula szülőföldkönyve (Gólya szállt a csűrre), Bálint Tibor Zokogó majom c. regénye (anekdotikus, realista látásmód) és Szilágyi István Kő hull apadó kútba c. műve (lélektani realizmus, szociológiailag pontos társadalomrajz és népi mitológia ötvözése).
Az Anyám könnyű álmot ígér rokonítható az 1960-as évek Magyarországának tényirodalmi, riportszociográfiai vonulataival is, pl. hasonló alkotás Illyés Gyula: Puszták népe.
Előzmények, források: Sütő soktényezős epikai világa az Illyés Gyula, Tamási Áron, Féja Géza és mások nevével fémjelzett falumonografikus hagyományok újraértelmezése.
A vallomás- és memoárprózában gazdag erdélyi elbeszélő hagyomány átformálásával megújította az egész műfajt.
Illyés Gyula Puszták népe c. művének prózapoétikai problémái sok tekintetben megelőlegezik az Anyám könnyű álmot ígér befogadói dilemmáit. A valóságot mutatja be (nem a konfliktusmentes, idilli faluképet látjuk), mégis szépirodalmi mű. Mindkettő regény, annak ellenére, hogy alig vannak bennük fiktív szereplők és kitalált események, történetek. Épp ezért non-fictionként is lehet olvasni őket.
Helye a szerző életművében: az Anyám könnyű álmot ígér Sütő korábbi műveinek – főleg a Félrejáró Salamonnak, de több másiknak is – magasabb szintű asszimilálása, és későbbi erős intellektusú műveinek (Csillag a máglyán, Perzsák, Nagyenyedi fügevirág, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat) első csirái is megmutatkoznak benne.
Fordulópontot jelent a szerző pályáján, mivel egy hosszúra nyúlt önvizsgálati, művészi útkeresési folyamatot zárt le. Az író ekkorra ismerte fel végérvényesen, hogy mit jelent számára a szülőföld és mit diktál az az értékrend, amely szerint élni akar. További életútja és alkotói pályája már következetesen ennek szellemében alakult.
Az Anyám könnyű álmot ígér megírása, a személyes és közösségi önvizsgálat olyan alkotói energiákat szabadított fel Sütőben, amelyek a következő évtizedben további remekművek (drámák, esszék, esszékötetek) születését tették lehetővé. Ez a mű volt Sütő alkotói fénykorának a nyitánya.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 5. oldalra!
