Az Ágnes asszony 1853-ban keletkezett, a nagykőrösi időszakban. Arany János 1851-től Nagykőrösön dolgozott tanárként, balladáit pedig 1853-tól kezdte írni. Szeretett volna olyasmiben elmélyülni, ami a lelkét, költői ambícióit kielégíti, amiben újra otthonra talál a sok megpróbáltatás után. Másrészt szerette volna felmutatni a nép előtt az igazi értéket.
A költemény műfaja ballada, amely eredetileg ősi népköltészeti műfaj.
Európában a műballada mint műfaj a romantika korában lett népszerű, amikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt. A romantikus ballada azonban nem annyira lírai, hanem inkább epikus műfaj, vagy mondjuk úgy, a három műnem határán helyezkedik el: lírai, epikai és drámai elemek is vannak benne.
A magyar műballada Arany János tollán emelkedett világirodalmi szintre, aki balladáival a nemzeti öntudatot, a nemzet erkölcsi erejét és jövőbe vetett hitét szerette volna fokozni.
Arany balladaköltészetének két nagy korszaka volt, a nagykőrösi korszak és az Őszikék korszaka. Az Ágnes asszony az első korszak egyik legsikerültebb alkotása.
Balladái téma szerint két nagy csoportra oszthatók:
- történelmi témájú, tragikus hangvételű, fenséges balladák csoportja (pl. Zách Klára, A walesi bárdok, Szondi két apródja, V. László). Ezek nagyrészt allegorikus jelentésűek: tárgyuk egy múltbeli esemény, de a jelennek fogalmaznak meg valamilyen üzentet.
- a népéletből vett népi balladák csoportja (pl. Ágnes Asszony, Vörös Rébék)
Balladáival Arany a kisepika műfaját akarta megújítani, s két nagy forrást használt fel ehhez: a skót népballadák és a székely népdalköltészet világát.
Balladái szerkezetileg 3 csoportra oszthatók:
- egy szálon futó (pl. A walesi bárdok, Zách Klára)
- két szálon futó (pl. Szondi két apródja, Tengerihántás)
- körkörös, spirális szerkezetű (pl. Ágnes asszony)
Az Ágnes asszony a lélektani balladák közé tartozik (amilyen pl. az V. László is).
A nagykőrösi évek balladáiban ugyanis Arany a bűn és a bűnhődés témakörét járta körül. Azt ábrázolta, hogyan viszi az embert az őrületbe a bűntudat, hősei teljesen összeroppannak a lelkiismeret súlya alatt.
A bűn és bűnhődés motívumát a balladákon kívül más Arany-versekben is megtalálhatjuk (pl. Az örök zsidó, A hamis tanú), de motivikus kapcsolat lelhető fel Babits A danaidák és Rimbaud A részeg hajó című műveivel is.
Az Ágnes asszonyt egy csendes őrült parasztasszony ihlette, akit Arany gyakran látott geszti nevelősködése idején, amint reggeltől estig a patakban mosott. De ismert a költő egy nagyszalontai népballadát is, amelynek egy részlete így szól:
„Mit mosogat Sára néném a kúton?
Az uram ágylepedőjit, azt mosom.
Beleejtëttëm a ruca víribe,
Ki kē mosni, a hónapi ünnepre…”
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
