Az Ágnes asszony 26 ötsoros versszakból álló, népies stílusú, körkörös szerkesztésű lélektani ballada. Témája szerint egy olyan asszony tragédiáját mutatja be, aki felbujtotta a szeretőjét férje megölésére. A részletező elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg (ezekből derül ki Ágnes asszony bűne).
A cím a főszereplő neve, témajelölő. A vers főbb motívumai az évszakok múlása és a véres lepedő.
Nyelvi kifejezőeszközei: balladai homály, párbeszédek, hézagos, szaggatott előadásmód, alliteráció, refrén, felkiáltások, chiazmus (az azonos szerepű mondatrészek keresztben való, ellentétes sorrendű, de szimmetrikus elhelyezése).
Az egyszólamú, spirális felépítésű költemény szerkezetileg 3 egységből áll.
Az 1. egység (1-4. versszak) Ágnes asszonyt jeleníti meg, amint a patakban mos. Ennek a résznek az időtartama legfeljebb néhány óra lehet. Itt még csak sejthető valamiféle bűn a háttérben, illetve azt tudjuk meg, hogyan derült ki Ágnes asszony tette (ez a tett elkövetése utáni alaphelyzet).
A 2. egység (5-19. versszak) két részből áll. Első része (5-9. strófa) Ágnes asszony börtönben töltött időszakát beszéli el, melyről nem tudjuk meg, milyen hosszú idő volt. Második része (10-19. strófa) a bírósági tárgyalást mutatja be, de Ágnes asszony őrülete áll a középpontban.
A helyszín tehát a börtön és a bíróság helyisége, de továbbra is a főhős lelkében lejátszódó eseményekre figyelünk. Arany ábrázolja a megőrülés folyamatát: a félelmet az őrülettől és annak takargatását, valamint a folyamatot, ahogy a kezdeti kényszerképzetből rettenetes téboly lesz.
A 3. egység (20-26. versszak) visszatér a vers indításához. Ágnes asszony újra otthon van, és újra a patakban mos (visszatér a kezdő kép). A lelkiismeret-furdalás tébolyba kergette, a mosás olyan rögeszmés cselekvéssé válik nála, amely élete végéig fogva tartja.
Itt hosszú évek története van belesűrítve néhány strófába. Az idő múlását Arany csak néhány motívummal jelzi: ronggyá foszlott lepedő, ősz haj, ráncok. Ezzel a sűrítéssel a meghasadt tudatállapot időtlenségét is érzékelteti.
Arany hiteles lélekrajzot ad a mosásmániás őrültről, nagy művészettel ábrázolva a bűnt követő bűnhődést. Ágnes asszony tébolyának oka az, hogy nem tud szembenézni a bűnnel, amit elkövetett, ehelyett inkább átírná a múltat: bizonyos eseményeket egyszerűen töröl az emlékeiből. Ez a szembesülésre való képtelenség okozza összeomlását.
A megháborodott asszony az őrültek buzgalmával mosogatja haláláig a bűnjelet, amelyet már rajta kívül senki nem lát. Egy külső, látható tényt felcserél egy erkölcsi fogalommal: azt képzeli, ha sikerül megtisztítania a lepedőt a vértől, akkor ő maga is megszabadul a bűntől, lelkiismerete is tiszta lesz.
A balladában nemigen van lehetősége az elbeszélőnek arra, hogy ítéletet mondjon a szereplők és tetteik felett, az Ágnes asszonyban mégis jól érezhető Aranynak a szerencsétlen nő iránt érzett mély szánalma.
Az elbeszélő szövegszerűen is jelzi (pl. a „szegény” jelző használatával), hogy a bírákhoz hasonlóan ő maga is részvéttel fordul Ágnes asszony felé, akiben elsősorban nem a bűnöst látja, hanem a szenvedő embert.
A megőrülés folyamatát az a tudatállapot-változás jelzi, amelyet a 3 pillérversszakban érhetünk tetten:
- 1. versszak, amelyben megsejtjük a bűn tényét a „véres” jelző és a lepedőmosás miatt. Feltételezzük, hogy Ágnes asszony azért akarja kimosni a lepedőt, hogy ne legyen ellene bizonyíték, azaz el akarja titkolni a bűntényt. A refrén Istenhez forduló, könyörgő gesztusa is bűnt sejtet.
- 20. versszak, amelyben Ágnes asszony újra lepedőt mos, de ez már egy okafogyott, értelmetlen, rögeszmés cselekvés, hiszen a lepedő rég tiszta. Ebből derül ki, hogy a hősnő megőrült. Arany a lelkében lejátszódó kóros folyamat végeredményét, az őrület végső állapotát mutatja be.
- 26. versszak, amelyben a kényszeres lepedőmosás, a rögeszmés cselekedet állapottá rögzül, végleges tébollyá válik. A vérfolt kimosásával Ágnes asszony a lelkiismeretén esett foltot próbálja eltüntetni, de erre semmi reménye nincs. A téboly, az őrület állapota állandósul, a hősnő egész további életét meghatározza.
Nézzük meg a verset részletesebben!
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
