A Családi kör 1851. április 10-én keletkezett. Arany János nehéz anyagi körülmények közt élt kis családjával Nagyszalontán, amikor ezt a verset írta. Fájdalmas, letört hangulatban volt, hiszen az elbukott szabadságharc emléke, Petőfi elvesztése valamint személyes problémái mind-mind nyomták a szívét.
Ezért is különleges a Családi kör című verse, amely egészében véve derűs, idilli hangulatú, így éles ellentétben áll a korszakkal, amelyben született, és a többi verssel, amelyeket a költő ekkortájt írt (azok mind kétségbeesést, sőt, teljes depressziót tükröznek).
A Családi körben azt az idillt, azt a békés, boldog, elégedett életet ábrázolja Arany, amely után vágyakozott, és amelytől a kor magyarságát megfosztotta a történelem. Egyszerű, de nemes érzések uralják a verset: nyugodt bensőségesség, szeretet, szorgalom, felelősségérzet, hazaszeretet, családi összetartás, vendégszeretet, erkölcsi értékek által védett harmónia.
Ezzel a verssel Arany egy olyan képet mutatott fel a magyar életről, amelyet a múltból őrzött meg, amely után a jelenben vágyakozott, és amelyet a jövő számára példaértékűnek tartott.
Ez a kép pont az ellentéte annak a kegyetlen valóságnak, amely a Bach-korszakban jellemezte a magyar életet, és annak a kilátástalanságnak, amely uralta az akkori közhangulatot.
Egy évvel korábban Arany még abba akarta hagyni a versírást, erről tanúskodik Letészem a lantot című költeménye. Aztán 1850 telén kicsit enyhültek az anyagi gondok, egy régi jó barátja segítségével munkát kapott a szolgabírói hivatalban.
1851 márciusában tudott venni egy kis alacsony, nádfedeles, kétszobás, rozzant parasztházat, amelynek udvarán terebélyes eperfa állt. Lehetséges, hogy ez az új otthon ihlette őt a Családi kör megírására (melynek második sorában megjelenik az eperfa).
Hasonlóan szerény, falusi házban nőtt fel ő maga is, szülei a paraszti életformát élő, egyszerű emberek voltak. Talán gyermekkori, otthoni emlékei is eszébe jutottak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a versben nem az adott pillanat, a jelen hangulatát adja vissza, hanem inkább a múltból idéz fel valamit, talán a szülői ház légkörét.
Arany szerető családi közegben nőtt fel: szülei dolgos, szelíd, kivételes családi harmóniában élő emberek voltak. A versben megjelenő magyar népi életvitelt szalontai környezetéből és gyermekkorának emlékeiből alkotta meg.
A versbéli családfő figurájában apja, az öreg Arany György alakja jelenik meg. A leány, Sára pedig bizonyára a költő nővére, Arany Sára, aki jóval idősebb volt öccsénél (a költővel egykorú gyermeke volt). Ugyanis Sára volt a legidősebb gyerek, János a legfiatalabb. Az a nyolc testvér, aki kettejük közt született, korán meghalt. Egyébként a költő anyját is Sárának hívták.
A versben szereplő „nagyobbik fiú” modellje, aki a külvilágról megfeledkezve olvas és verseket írogat, minden bizonnyal a gyermek Arany János lehetett.
Ezzel a családi élménnyel azonban összeolvad egy másik családi élmény: a költőnek saját családja is volt, amelynek körében menedéket, vigaszt talált az élet viharai közepette.
Ám a sebzett szívű, zaklatott családfőnek nemsokára el kellett hagynia a meleg családi kört, hogy megélhetését biztosítsa: 1851-ben fél évre a geszti Tisza-családhoz szegődött el házitanítónak, és csak vasárnaponként látogathatott haza.
A Családi kör a Losonci Phoenixben jelent meg megírása évében, 1851-ben, majd az Arany János Kisebb költeményei című kötetben is szerepelt 1856-ban.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Nagyon jó az elemzés, de van egy hiba benne. A vendégtől /”béna harcfi” / a nagylány, Sára kérdez valamit, de nem a bátyjáról. Ez is Arany János csodálatosan finom, szemérmes ötlete.
Szerelméről, talán egyori vőlegényéről érdeklődik a lány: „Ez, mikor nem hallják, és m ikor nem látják /Pirulva kérdezi tőle testvérbátyját./ Három éve műlik, hogy utána kérdez,/ Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.”
Szerintem félreértetted, nem a vőlegényéről kérdez, hanem a bátyjáról.
Az elemzés helyesen említi.