A méltán közismert költemény látszólag nagyon egyszerű vers, de éppen ez a természetes és spontán előadásmód kívánja meg a legmagasabb fokú művészi kidolgozást. Valójában nagyon is összetett remekműről van szó, amelyben többféle törekvés egyesül.
A Családi kör műfaja életkép, amely egyrészt megörökíti Arany családi élményeit, másrészt a magyar népi családról is tipikus rajzot ad, s emellett megidézi a levert szabadságharc fájdalmas emlékét is.
A verset egy világirodalmi mű ihlette: a 18. századi népies szellemű skót költő, Robert Burns Szombat este (más fordításban: A zsellér szombatestéje) című költeménye. Arany ebben az időben sokat olvasgatta Burns verseit, és fordított is belőlük. Sokakat meglepett, hogy a Családi kör lényegében ennek a versnek az átköltése.
Arany először oda is akarta írni a verse alá, hogy a Szombat este hatására született, de végül nem tette. Fia, Arany László szerint azért, hogy a „béna magyar harcos” által keltett hatást ne rontsa el vele.
Bár a témát Arany Burnstől vette, a költeményben szereplő család estéje ízig-vérig magyar népi idill. Ezt számos kortörténeti vonatkozás igazolja, de abból is láthatjuk, hogy személyes élmények is bele vannak szőve a versbe (pl. az eperfa Aranyék udvarán állt), és a Burns-verstől való eltérésekből is nyilvánvaló.
A skót költőnél ugyanis a család népesebb, a szülők idősebbek. A magyar háznép elevenebb, mozgalmasabb, és a gazda gesztusai jellegzetesen magyar gesztusok. Az is magyar szokás volt, hogy hangtalanul, némán étkeztek, erről meg is jegyzi Arany, hogy „természete már ez a magyar embereknek”. Egy mondás is megőrizte ezt a régi szokást: „magyar ember evés közben nem beszél”.
A „csonka, régi torony” Nagyszalontát idézi fel, de az ereszt súroló denevér, a doromboló macska, a zizegő szalma, a tücsök, a konyhaszoba, a pitvar, az asztalszék (az asztalnál alacsonyabb, kisebb asztal) is mind a magyar falusi háztájra jellemző dolgok.
A vers szerkezetileg 3 nagy egységre bontható.
Az 1. egység (1-5. strófa) a ház környékét és a család meghitt „kisvilágát” ábrázolja, egyre szűkülő körben közelítve rá a tárgyra (a múlt időket idéző csonka toronytól indulunk és a nagyobbik fiú olvasási szenvedélyéhez érkezünk el).
A 2. egység (6-8. strófa) a családfő hazaérkezését és a családi körben elköltött vacsorát mutatja be. Ebben az egységben az fejeződik ki, hogy a munka és a szerelem, a szorgalom és a szeretet, az egyetértés és a jó lelkiismeret olyan életvitelt garantálnak, amely boldoggá tesz és mivel egybevág a hagyományozódó elvekkel, kikezdhetetlen is.
A 3. egység (9-13. strófa) a béna harcfi epizódja, amely egy „dramatizált” jelenet a versen belül, minthogy az eddig külsőleg ábrázolt szereplők most megszólalnak.
A versben Arany érdeklődő, szelíd tekintettel vesz szemügyre mindent: a parasztházat és környékét valamint a házban a maga meghitt estéjét töltő családot.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Nagyon jó az elemzés, de van egy hiba benne. A vendégtől /”béna harcfi” / a nagylány, Sára kérdez valamit, de nem a bátyjáról. Ez is Arany János csodálatosan finom, szemérmes ötlete.
Szerelméről, talán egyori vőlegényéről érdeklődik a lány: „Ez, mikor nem hallják, és m ikor nem látják /Pirulva kérdezi tőle testvérbátyját./ Három éve műlik, hogy utána kérdez,/ Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.”
Szerintem félreértetted, nem a vőlegényéről kérdez, hanem a bátyjáról.
Az elemzés helyesen említi.