A Balassa-kódex 11. verse a Borivóknak való, amelyet az első sor – Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje – kiemelésével is meg szoktak nevezni. Ez a mű Balassi leghíresebb tavasz-éneke, mely a vitézi énekek motívumait is tartalmazza.
Azonban nem nevezhető katonaéneknek, minthogy a vitézi élet elemei csak azért vannak benne, mert Balassi a vers írásakor maga is végvári katona volt. De mivel a vers nem a hősi küzdelemre, hanem a vidám borozgatásra, búfelejtésre buzdítja az olvasót, nem tekinthetjük katonaéneknek, sokkal inkább a vágánsköltészet hagyományait folytató tavaszi dalnak.
BORIVÓKNAK VALÓ
IN LAUDEM VERNI TEMPORIS
az Fejemet nincsen már nótájára
1
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
2
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
3
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.
4
Mert fáradság után füremedt tagokat
Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
Új erővel építvén űzéshez inokat.
5
Sőt még az végbéli jó vitéz katonák,
Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják,
Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.
6
Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.
7
Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.
8
Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,
Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,
Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!
A vers eredeti latin címe: In laudem verni temporis (A tavaszi idők dicsérete). Ez a cím az évszakra teszi a hangsúlyt, és a hozzá kapcsolódó asszociációkra, úgy mint újjászületés, kinyílás, újraéledés.
A magyar cím (Borivóknak való) ezzel szemben inkább a bordal-jelleget hangsúlyozza, és a kort dokumentálja, azaz a végvári életmódról, a vitézekről, valamint azok fegyvereiről és lovairól ad képet. A magyar címben szereplő „bor” szó egyébként a Dionüszosz-kultuszra is utalhat, elvégre a reneszánsz időszakában ez a kultusz ugyanúgy újjáéledt, mint az antikvitás más motívumai.
A versből a költő természetszeretete és tavaszélménye árad. Egy levegős, tiszta, magához ölelő gesztus van benne: Balassi magához öleli a pünkösdi időszakot, lüktető lépésekkel elindul a gyönyörű Pünkösd felé.
A vers mintái között ott lehetnek a középkori természethimnuszok, de minden során átsüt a személyes élmény. Műfaja dal, méghozzá bordal.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
