A haza fogalma mindaddig hiányzott Balassi szótárából, amíg 1589-ben, miután jó hírét és vagyonát is elvesztette, mindenéből kifosztva Lengyelországba nem kellett bujdosnia. Amikor távozni készült, megrohanták azok az emlékek, amelyek megszépítették szülőhazáját: most, amikor a költő hazátlanná vált, Magyarország „édes hazává” változott a számára, mint az kiderül az Ó, én édes hazám, te jó Magyarország című versből.
Ez egy megható búcsúvers, amely a Balassa-kódexben a 66-os sorszámmal szerepel. A költő elbúcsúzik hazájától, katonamúltjától, barátaitól, és élete nagy szerelmétől, Júliától is.
A vers címe latin, a pontos magyar fordítás így hangozna: Búcsút mond hazájának, barátainak és mindazoknak a dolgoknak, amelyeket nagyon szeretett. Ehelyett a hosszú cím helyett azonban a verset a kezdősor segítségével szoktuk megnevezni, mely az „Ó, én édes hazám, te jó Magyarország”.
Ó, én édes hazám, te jó Magyarország
Minden állat dicsér Uristen tégedet etc. nótájára
1.
Ó, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!
2.
Egriek, vitézek, végeknek tüköri,
Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
Régi vitézséghez dolgotokat veti,
Istennek ajánlva legyetek immár ti!
3.
Ti is rárószárnyon járó hamar lovak,
Az kiknek hátokon az jó vitéz ifjak
Gyakorta kergetnek s hol penig szaladnak,
Adassék egészség már mindnyájatoknak!
4.
Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
Katonatalálmány, új forma ékesség,
Seregben tündöklő és fénlő frisseség,
Éntűlem s Istentül légyen már békesség!
5.
Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,
Maradjon nálatok jó emlékezetem,
Jusson eszetekbe jótétemrűl nevem!
6.
Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,
S fákkal, kősziklával bővös hegy, völgy, erdő,
Kit az sok csata jár s jószerencse leső,
Legyen Isten hozzád sok vitéz legellő!
7.
Igaz atyámfia s meghitt jó barátim,
Kiknél nyilván vagynak keserves bánatim,
Ti jutván eszemben hullnak sok könyveim,
Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!
8.
Ti is angyalképet mutató szép szűzek,
És szemmel öldöklő örvendetes menyek,
Kik hol vesztettetek s hol élesztettetek,
Isten s jó szerelem maradjon veletek!
9.
Sőt te is, ó én szerelmes ellenségem,
Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,
Ki érdemem…………………………………….
…………………………………………………….
10.
Ti penig szerzettem átkozott sok versek,
Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,
Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.
A mű 10 számozott versszakból áll. A kipontozott rész az utolsó előtti versszakban sajnos hiányzik, töredékben maradt ránk a vers (de a „szerelmes ellenségem” természetesen Júlia, őrá gondol a költő).
A cím mélyen átérzett hazaszeretetről árulkodik, Balassit meghitt, bensőséges lelki kötelék fűzi Magyarországhoz. Ezt az „édes hazám” jelzős szerkezet fejezi ki, amelyet ő használt először a magyar irodalomban, és amely olyan erőteljes érzelmi töltést ad a címnek, amilyennel talán csak József Attilánál fordul elő, aki Hazám című szonettciklusának záródarabjában így használta: „Édes hazám, fogadj szívedbe”.
A nótajelzésből láthatjuk, hogy ezt a versét is egy adott dallamra írta, és valószínűleg előadni is énekelve kellett (énekvers volt). Legtöbb versét valamilyen dallamra írta, kivéve a kései műveket (pl. Célia-ciklus verseit), amelyek már önálló szövegversek.
A vers műfaja elégia, méghozzá búcsúzó elégia: a költő mintegy utoljára visszatekint az országra, amelyet maga mögött hagy.
Ami elsőre látszik, hogy hiányzik belőle a bizakodás: a jövő nem sok jóval kecsegteti a költőt. Érzelmi útja a meghasonlásból a teljes bizonytalanság felé halad. A jövőre nem is gondol, csak a megszépült múlt emlékei, a visszahúzó, marasztaló dolgok szerepelnek a versben. Tehát a múlt uralja a verset, ami egyfajta jövőtlen múlt.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
