A Nem emel föl 1937 tavaszán keletkezett, és a Szép Szó 1937 márciusi számában jelent meg. József Attila kilátástalan helyzetben volt és kereste a kiutat, életének folytatási lehetőségét. Vágó Mártának olvasta fel a verset, amikor az még csak félkész állapotban volt.
A Nem emel föl egy istenes vers, amelynek előzményei a magyar irodalomban Balassi Bálint istenkereső könyörgései (pl. Adj már csendességet) és Ady Endre istenes versei (pl. A Sion-hegy alatt).
József Attila nem túl nagy számban írt istenes verseket, de írt, mert vágyott arra, hogy megtalálja azt a nagyot, aki itt él benne, aki van valahol a világban. Szüksége volt arra, hogy Isten megmutassa magát, hogy Isten megnyilvánuljon a számára.
Szeretett volna kötődni valakihez, valamihez, s ha emberi társra nem lelhetett, azt szerette volna, hogy Isten legyen a támasza. Istent kérte, hogy hitét megtalálhassa, hogy védelmet kapjon, hogy Isten segítse meg azokkal szemben, akik támadják, bántják. Szeretetvágya istenes verseiben, így a Nem emel föl címűben is megjelenik. A Nem emel föl párverse a Bukj föl az árból.
Nem emel föl
Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek –
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
A Nem emel föl műfaja panaszzsoltár (az ószövetségi panaszzsoltárok hangját idézi fel), azonban nem követi hűen a műfaj szabályait. A panaszzsoltárokban a beszélő feltétlen bizalommal fordul Istenhez, akitől a segítséget várja, és reménykedik, hogy kérése teljesülni fog. József Attila felülírja ezt a hagyományt, mivel a vers zárlatából kiderül, hogy a lírai én nem bízik feltétel nélkül abban, akihez könyörög.
Hangulata elkeseredett, az elveszettség, a magányosság miatt kétségbe van esve a vers beszélője. Stílusa olykor ironikus.
Témája az istenkeresés. Ez a téma, ill. az isten-motívum már József Attila korai verseiben is megjelent, pl. a Lázadó Krisztus című versében Krisztus Istennel perlekedik.
Mindig foglalkoztatta a hit kérdése (előbb-utóbb minden gondolkodó ember eljut ehhez a problémához, hogy van-e Isten). Most újra visszatért költészetébe ez a téma. A kései istenes versekben azonban Isten motívuma az apa, a gyermek, a kín és a bűn motívumával kapcsolódik össze.
A Nem emel föl fontosabb motívumai: árva kisgyermek, atya, bűn, büntetés
Kifejezőeszközök: metafora, ellentét, anafora, alliteráció, jellemző a felszólító mondat is.
Retorikai felépítettsége: megszólítás-kérés-indoklás
Külső formája: 3 soros strófákból áll, keresztrímes. A sorok szótagszáma: 8-9.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
