A Balassa-kódex 50. darabja a költemény, melynek tartalmát vagy a költő, vagy a kódex másolója így foglalta össze: Júliát hasonlítja a szerelemhez, mely hasonlatosságot a Júlia dicséretén kezd el.
Akárcsak a Júlia-ciklus többi darabját, ezt a művet is Losonczy Anna ihlette, aki megismerkedésük idején még Ungnád Kristóf felesége volt, de amikor a vers keletkezett, már megözvegyült.
Amíg kapcsolatban voltak, Anna még férjes asszony volt, aztán a kapcsolat megszakadt és évekig nem találkoztak. Amikor Balassi véletlenül összefutott az akkor már özvegy Annával, új reményeket kezdett táplálni. Ezek azonban hiú remények voltak: Anna – akit verseiben a költő Júliának nevezett – hallani sem akart a társadalmilag lecsúszott, botrányokkal tarkított, zűrös életet élő férfiról.
A hölgy kegyetlensége – mivel nem viszonozta a költő szerelmét – Balassi számos versének témája. A Júliát hasonlítja a szerelemhez… című vers is áradó szerelmi vallomás és panasz egyszerre. Amikor múzsája a fiatal Forgách Zsigmond felesége lett, a költőnek végleg le kellett mondania reményeiről.
A szeretett nő kegyetlensége ugyanakkor a trubadúrlírában (a lovagi szerelmi költészetben) is gyakori toposz.
JULIÁT HASONLÍTJA A SZERELEMHEZ, MELY
HASONLATOSSÁGOT A JULIA DICSÉRETÉN KEZD EL
az „Csak búbánat” nótájára
1
Julia két szemem, olthatatlan szenem,
véghetetlen szerelmem,
Julia víg kedvem s néha nagy keservem,
örömem és gyötrelmem,
Julia életem, egyetlenegy lelkem,
ki egyedül bír vélem.
2
Julia az lelkem, mikoron szól nékem,
Szerelem beszél vélem,
Julia ha rám néz, azonnal eszem vész,
mert Szerelem néz éngem,
Julia hol alszik, még az is úgy tetszik,
hogy ott nyugszik Szerelem.
3
Ő tüzes lelkemnek, fájdalmas szívemnek
kívánt jó orvossága,
Ő szemem világa, árnéktartó ága,
jó szerencsés csillaga,
Ő, kinek kívüle ez világ szépsége
nem kell, sem vigassága.
4
Vagy áll, ül, nevet, sír, örül, levelet ír,
Szerelem is azt teszi,
Vagy múlat, énekel, vagy sétál alá s fel,
Szerelem azt míveli,
Mert mint jó barátját, Venus asszony fiát
kézen fogva viseli.
5
A Paradicsomba termett szép új rózsa
dicsőséges orcája,
Testszín ruhájába aki őtet látja,
szép Venusnak alítja,
Új formában illik, mint nap, úgy tündöklik
gyöngy között fényes haja.
6
Duna lefoltába rugaszkodott sajka
mely sebességgel mégyen,
Táncát ő úgy járja, merőn áll dereka,
mintha csúszna sík jégen,
Valahová lépik, sok szemek kísérik
csudálván, jár mely szépen.
7
Midőn néha térül vagy mellettem kerül,
szoknyája elterjedvén,
Szerelmével belül vészen akkor körül
éngemet felgerjesztvén;
Udvari jó módját látván, érzem kínját,
keservesen ránézvén.
8
Akkor az én dolgom azonképpen vagyon,
amint a bölcsök írják,
Hogy egy kárhozottnak Pokolban nagy kányák
szívét rágják, szaggatják,
De nem fogyaszthatják, noha rágton-rágják,
mert nőttön-nőni látják.
9
Én szívemet is így, mikor énhozzám víg,
ő nevelten neveli,
De viszont, mint kánya, ő kegyetlen kínja
rágja, szaggatja, eszi,
Én állapotomot, mint egy kárhozatot,
oly keservessé teszi.
10
Dolga mind egyenlő, Szerelemmel egy ő,
csak erkölcse különböz,
Kegyes a Szerelem, s Julia kegyetlen,
éngem halálra üldöz,
Szerelem mely édes, Julia oly mérges,
mert éngem csak ver földhöz.
Balassi ebben a versben Hieronymus Angerianus újlatin költő két versének ötletét fejlesztette tovább és hozott létre belőlük önálló műalkotást.
Júlia, aki teljesen eszménnyé, ideállá nemesedett Balassi tollán, ebben a versben már azonos a Szerelemmel, azaz Vénusz istennővel. Júlia tehát égi lény, így a férfi számára, aki földi halandó, immár teljesen elérhetetlen, mert akkora köztük a távolság, hogy reménytelen legyőznie.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
