Az elemzés vázlata:
- Bevezetés
- A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
- A vers keletkezésének életrajzi háttere
- A vers keletkezésének történelmi háttere
- A látó szerkezete, műfaja, verselése
- Címértelmezés
- A vers értelmezése
- A látó és a korabeli magyar valóság
- Befejezés
Másik, rövidebb elemzés ITT olvasható.
A látó Batsányi János utolsó jelentős verse, melyet még letartóztatása és kufsteini raboskodása előtt írt. Tehát első költői korszakának – amelyben főleg radikális epigrammákat írt – egyik utolsó darabjáról van szó. Második költői korszaka már a börtönben írt elégiák korszaka.
A látó hosszabb, mint A franciaországi változásokra, de tartalma, eszmei mondanivalója és versformája összekapcsolja vele. Ugyanaz a zsarnokgyűlölet, ugyanaz a remény munkál mindkettőben, csak A látó részletezőbb, bőbeszédűbb és retorikusabb, tehát nagyon hasonló gondolatokat fejez ki kevésbé tömören.
A látó
Vídulj, gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája,
Valakinek kedves nemzete s hazája;
S valaki a magyar változó ég alatt
Még a szabadságnak híve s ember maradt.
Ó ti! kiknek szívek örök búba merült,
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”
A föld kereksége megrendül e szóra,
S látja, hogy érkezik a régen várt óra.
A letapodtatott emberi nemzetnek
Csontjaiból épült trónusok reszketnek.
Rémülve szemlélik közelgető sorsok
A vérre sovárgó koronás gyilkosok;
Ők! kiknek még imént százezrek halála
Csak egy intésekben, egy szavokban álla;
S kiknek több nagy város tüzes leomlása
Oly vala, mint annyi hangyaboly romlása!
Vídulj gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
A látó 1794. november 11-én, Batsányi elfogatása előtt keletkezett, de nyomtatásban csak 1835-ben jelent meg egy gyűjteményes kötetben.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
