Tamási Áron Ábel című regénytrilógiája az 1930-as években született. Részei: 1. Ábel a rengetegben (1932), 2. Ábel az országban (1933), 3. Ábel Amerikában (1934).
A három műcím tükrözi a székelység akkori három lehetőségét a boldogulásra:
- hegyi-erdei munka (1. rész)
- városi munka (2. rész)
- kivándorlás (3. rész)
Esztétikai érték szempontjából az első rész a legsikerültebb.
Tamási Áron (1897-1966): a székelyek legjellegzetesebb és legnagyobb írója. Nagy szerepe volt a Trianon utáni erdélyi magyar kulturális életben és egy hiteles kép kialakításában az ottani magyarságról.
Első megjelent elbeszéléskötete a Lélekindulás (1925) volt, a beérkezést az Ábel-trilógia hozta meg számára. További jelentős művei: Szülőföldem (útirajz, 1939), Bölcső és bagoly (önéletrajzi regény,1953), Tündöklő Jeromos (dráma), Énekes madár (színpadi játék, 1933)
Közéleti tevékenysége is jelentős. A népek megbékélését és a szívós építő munkát hirdette. Ez jelenik meg publicisztikai írásaiban (Jégtörő gondolatok).
Ábel a rengetegben: az Énekes madár c. művel együtt Tamási Áron életművének csúcsát jelenti.
A szerző legnagyobb témája a szülőföld és az ember rendeltetése, ezt a témát több változatban is megírta, és az Ábel-trilógiával sikerült kiteljesítenie.
Keletkezés: Ladó Laji hargitai erdőőr ízes történeteit hallgatta Tamási Áron. Ezeket maga az erdőőr megírta, meg is jelentek az Erdélyi Helikon c. lapban. Az Ábel-trilógiában fel-feltűnnek hasonló történetek, de inkább a személy volt az ihletadó. Tamási Áron is a Hargita aljában nőtt fel, s alig nyolcévesen egyedül küldte fel őt is apja a hegyre.
Téma: az Ábel-trilógia egy székely legény, Ábel mesés történetét beszéli el.
Műfaj: regény (ha mindhárom részt nézzük, akkor regénytrilógia)
Típus: nem tipikusan fejlődésregény, bár Ábel nevelődik. Azonban belső lényege (vonzó székely észjárása, emberi tisztasága) változatlan marad. A kalandok a pikareszkregényt idézik.
Stílusirányzat: realizmus. Írói cél: realista valóságrajz + látomásos költőiség.
A regény realizmusa a mítoszra és a mesére épül. A valóság és a mese, a játék és a költészet természetes módon olvad egybe.
Cím: témajelölő.
Idő: 1920-ban indul a történet. Ez az időszak fordulópont volt az erdélyi magyarok életében, hiszen egy évvel korábban kerültek kisebbségi sorba (mivel a trianoni döntés értelmében Erdélyt Romániához csatolták).
Konkrét kezdő időpont van megjelölve: 1920. szeptember 30. (de azt nem tudja Ábel, hogy szept. 30-a szerdára vagy csütörtökre esett).
Időtartam: októbertől március közepéig tart a cselekmény.
Helyszín: Csíkcsicsó falu, Hargita hegység (Székelyföld).
A hegyek közé zárt székely világot ismerjük meg. Ez zárt világ, de nincs elszigetelve a társadalomtól (sorra megjelennek benne a társadalom erői), ezért a regény nem tekinthető egy magyar robinzonádnak.
A trilógia három részében Ábel megjárja a rengeteget, a várost és Amerikát, hogy aztán visszatérjen a havasokba, hogy a szülőföldjén otthont teremtsen, vagy legalább az otthontalanságot mókáival felderítse.
A természetből indulva eljut a városba, majd a nagyvilágba, végül visszatér a természetbe.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
