Cselekményvezetés, időszerkezet: egyenes vonalú (lineáris) időszerkezet, amely csak néha bomlik meg egy-egy előre-vagy visszautalással.
Regényszerkezet: körkörös. A főhős mindhárom részben elindul valahová (a megismerés valamilyen irányába) és mindhárom rész végén hazatér.
Tagolás: a regény (Ábel a rengetegben) 4 számozott részből áll, fejezetek nincsenek.
A tagolás az időrendi szerkezetet hangsúlyozza:
- I. rész: október – kellemes ősz
- II. rész: november – nyirkos, hűvös idő
- III. rész: december – havas, dermesztő tél
- IV. rész: január, február, március eleje – tél, majd tavasz, a természet újraéledése
Ahogy az időjárás zordabbá válik, Ábel sorsa is rosszabbra fordul. Bensőséges viszonyban él a természettel, az emberekkel azonban, akik vagy tisztességes, vagy tisztességtelen szándékkal látogatnak a Hargitára, meg kell küzdenie.
Különböző típusú, jellemű, erkölcsű emberekkel kerül kapcsolatba, akiknek a lelkükbe kell látnia, ki kell ismernie őket. Mindenkit óvatos, mókázásba rejtett bizalmatlansággal fogad, és kedves, tréfás kötekedéssel próbál fölébük kerekedni.
Néhány hónap alatt annyi különféle emberrel hozza össze a sors, hogy az egész világot (társadalmat) megismeri általuk (fahordók, kereskedők, csendőrök, bankigazgató, román pópa stb.). Sok kedvező és keserű tapasztalatot szerez, amelyek felnőtté teszik.
Alapgondolat: az Ábel-trilógia alapkérdése az, hogy mi célra vagyunk a világon. A választ is megkapjuk: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ezt már a világjárt Ábel fogalmazza meg (a három regény összetartozik, együtt közvetítik az író üzenetét).
De már a kicsi Ábel is úgy gondolja: „a madárnak s a melegnek szárnya van s szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége”.
Írói stílus: tárgyilagos, mértéktartó.
Hangvétel: kedélyes, bölcselkedő; a népre jellemző derűs világlátás érzékelhető benne.
Előadásmód: énforma (E/1. személy), ezért a mű énregény.
Elbeszélői nézőpont: belső (a szerző azonosul a főhőssel). A műben Ábel nézőpontja, értékrendje érvényesül.
Kompozíció: epizódlánc. Életképszerű jelentekből, lazán összefüggő, novellisztikus epizódokból épül fel a mű.
Az író rögtön egy ilyen realisztikus életképpel nyit (Ábel utolsó, családban töltött estéje). Hasonló epizódok mutatják be a kivonulást a Hargitára, a berendezkedést az erdészlakban, a bombák megtalálását, a különféle emberekkel való találkozást. Ezek akár önálló kis novellák is lehetnének, amelyeket a főhős alakja köt össze.
Hangulat: változatos az egyes epizódok hangulata, atmoszférája. A kedves, mókás, játékos jelenetektől a drámai jelenetekig sokféle hangulat megtalálható.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
