Szereplők, jellemek:
Szakállas Ábel: a címszereplő, mindhárom rész főhőse. Tipikus népi hős, aki jelképes értelmű utat jár be: természet – város – nagyvilág – természet.
Az első részben Ábel egy 15 éves kamasz fiú, aki egy kis faluban (Csíkcsicsó) él családjával nagy szegénységben. Édesapja, Szakállas Gergely erdőpásztor egyedül lakik fenn a hegyekben egy kalyibában, és csak ritkán jön haza (hetente egyszer élelemért).
Ábel életébe nagy változást hoz az 1920-as év, mivel szeptember 30-án apja közli vele, hogy erdőpásztori munkát szerzett neki a Hargitán, a csíkszeredai bank erdejét kell felügyelnie. Már másnap indulnia kell. Ábelt tehát nem a kalandvágy, hanem a szegénység űzi a Hargitára, de azért kalandvágyó is. A havason egyedül kell megmaradnia, ott járja ki az „élet iskoláját”. A természetben otthon érzi magát.
Közben legényből férfivá érik. Felnőtté válását különféle próbák és „beavatási rítusok” jelzik (pl. összeméri magát apjával, hogy magasabb-e, az erdészlakot átrendezi saját ízlése szerint – nem fogadja el úgy, ahogy apja berendezte –, ami a függetlenedés, az önállóság jele).
Akárhol jár, a létért küzd. Sokféle veszéllyel kerül szembe. Sikerrel megküzd a magánnyal, a természet erőivel és az őt megtámadó, rosszindulatú emberekkel (rablókkal) is. Legnehezebb ezek közül az emberekkel (társadalommal) való harc.
Többszörösen hátrányos helyzetben van, egyrészt mert még szinte gyerek, másrészt magyar (azaz egy kisebbséghez tartozik Romániában), harmadrészt erdőpásztor (társadalmilag alacsony szint). Ebből az alárendelt helyzetből indulva kell szembenéznie nálánál erősebb, hatalmasabb emberekkel (pl. Surgyélán felnőtt, román és csendőr, ami háromszoros előny). Ábelnek azonban mindig sikerül felülkerekednie. Fegyverként éles eszét használja.
Jellemvonásai: kalandvágyó, furfangos, csavaros eszű, talpraesett, jó kedélyű. Önérzetes, van tartása, de tudásvágy, szolidaritás, segítőkészség és feltűnő bölcsesség is jellemzi. A legnehezebb helyzetekben is feltalálja magát, és megőrzi emberségét, gyermeki ártatlanságát, jó kedélyét, lelki tisztaságát.
Nagy életszeretet jellemzi, életelve, hogy első a kötelesség, második a gyarapodás. Félelmeit mindig le tudja győzni, és mindig képes a helytállásra. Ahhoz is megvan a képessége, hogy mindig meglássa a jót. Ereje erkölcsi tisztaságából, önérzetéből fakad.
Ábel Fazekas Mihály Ludas Matyijának kisebbségi sorban élő rokona, a népi értékek megtartója. Történetének hátterében a nép sorsa és a kisebbségi lét nehézségei körvonalazódnak (szegénység, kizsákmányoltság, nemzeti elnyomás).
Üzenet: a regény – a Bibliához hasonlóan – a megmaradás etikai tízparancsolatát sugározza.
Fogadtatás: az Ábel a rengetegben nagy sikert aratott, a modern és a konzervatív ízlésű olvasók is ünnepelték. Méltatói közé tartozott pl. Németh László, aki a hésziodoszi, hegyi görögök zord világához hasonlította Ábel világát, de dicsérte Babits Mihály is.
Az első Ábel sikerén felbuzdulva Tamási Áron megírt két folytatást, de ezeket már nem lehetett ugyanolyan magas művészi szinten megalkotni.
Jelentősége: Tamási Áron megteremtette az erdélyi epika egyik remekművét. Ráadásul sikerült neki az, ami Szabó Dezsőnek nem: regénnyé emelte a népmesét.
Utóélete: a trilógia mindhárom részét megfilmesítették. Az Ábel a rengetegben 1993-ban, az Ábel az országban 1994-ben, az Ábel Amerikában 1998-ban készült Mihályfy Sándor rendezésében.
