Batsányi megalkuvásra képtelen radikális forradalmár volt, a zsarnokság mindenkori ellensége. Azt vallotta, a hazáért élni és szenvedni, a haza ügyéért a bajt, áldozatot is vállalni, érte a rabságot és a veszélyt fel sem venni az emberi élet legmagasabb értelme. Ezt nemcsak elméletben vallotta, hanem a gyakorlatban is eszerint élt, ezért kellett sok viszontagságot, börtönt és száműzetést elszenvednie.
A száműzetés ideje alatt Batsányiban elhallgatott a költő, onnantól kezdve már nem alkotott. Életművének legnagyobb részét viszonylag rövid idő (alig több, mint 5 év) alatt alkotta meg.
Egyes irodalomtörténészek a raboskodása idején írt kufsteini elégiákat tartják legtöbbre, mégsem ezek a legjelentősebb versei, hanem A látó és A franciaországi változásokra.
A látó 1794-ben íródott, nem sokkal Batsányi elfogatása előtt, de nyomtatásban csak 1835-ben jelent meg.
A látó
Vídulj, gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája,
Valakinek kedves nemzete s hazája;
S valaki a magyar változó ég alatt
Még a szabadságnak híve s ember maradt.
Ó ti! kiknek szívek örök búba merült,
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”
A föld kereksége megrendül e szóra,
S látja, hogy érkezik a régen várt óra.
A letapodtatott emberi nemzetnek
Csontjaiból épült trónusok reszketnek.
Rémülve szemlélik közelgető sorsok
A vérre sovárgó koronás gyilkosok;
Ők! kiknek még imént százezrek halála
Csak egy intésekben, egy szavokban álla;
S kiknek több nagy város tüzes leomlása
Oly vala, mint annyi hangyaboly romlása!
Vídulj gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
A vers keretes szerkezetű (a keretet az első és az utolsó két sor alkotja, amelyek azonosak). A keretesség szónoki fogás, és az is, hogy a költő a vers végén ugyanazt ismétli meg szó szerint, ami a vers elején elhangzott. A keret ezenkívül zárttá, kerekké is teszi a költeményt.
A látó verselése ütemhangsúlyos, négyütemű tizenkettesekből áll. A ritmus nagyon jól illeszkedik a mondanivalóhoz, jól szolgálatába áll a versben érvényesülő gondolatritmusnak.
Műfaja óda.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
