A reményvesztett, csüggedő embereket, nemzeteket és országokat felszólítja a költő, hogy örüljenek, mert „ama dicső nemzet”, a francia, felkelt, kivívta szabadságát és ezzel példát mutatott a világnak:
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
A „két világ” Európa és Amerika, tehát Batsányi a franciáktól várja, hogy az európai kultúrához tartozó és az abból származó országokba elhozzák a szabadságot.
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
A „dél” itt nem az égtájat jelenti, a „délre hozván” annyit tesz: „világosságra hozván”, tehát hogy az ember jussainak, azaz jogainak, amelyektől meg lett fosztva, érvényt szereznek.
Milyen jogokról van itt szó? Azokról a természetjogokról, amelyek a felvilágosodás hívei szerint az embernek veleszületett s elidegeníthetetlen jogai, és amely jogoktól a zsarnokság megfosztotta a népet. A természetjog szerint mindenki egyenlőnek születik, és senki nem igázhat le senkit.
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
Batsányi szerint a forradalom a zsarnokoknak és a bálványoknak pusztulást hoz, az elnyomott népeknek azonban reménységet, egy jobb, boldogabb élet ígéretét hozza el.
Bár a francia forradalom csúnya vérengzésbe torkollott, Batsányi még most is erkölcsi kérdésnek tekinti, hogy a forradalom győzzön, hiszen a legnemesebb erkölcsi elvek és erények letéteményesének tartja a forradalmat. Erről árulkodik az alábbi négy sor, amely valóságos szózat:
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”
A forradalom fogja tehát visszaállítani a jó erkölcsöt: elpusztítja a rosszat (a babonát, a zsarnokságot), és megteremti a jót azzal, hogy a felvilágosodás eszméit uralomra juttatja. A nemzeteknek és országoknak új uralkodó előtt kell hódolniuk, és ez az új uralkodó az erkölcs lesz.
A politikai gondolatokat tehát Batsányi utópia formájában fogalmazza meg. Mint láthatjuk, a felvilágosodásnak és a francia forradalomnak valamennyi fontos jelszavát, valamennyi eszményét felvonultatja: erkölcs, ész, érdem, igazság, törvény, egyenlőség, szabadság (talán csak egy szó nem szerepel a versben azok közül, amelyeket a felvilágosodás a zászlajára tűzött, ez pedig a testvériség).
Batsányi tudatosan vegyíti egymással a felvilágosodás és a francia forradalom jelszavait: ezzel akarja hangsúlyozni összetartozásukat. Úgy gondolta, a felvilágosodás és a forradalom szétválaszthatatlan egymástól.
A világ megújulásának lényegét a költő abban látja, hogy a királyok hatalma megtörik, összeomlik, sőt, el is pusztulnak a „koronás gyilkosok”, akik leigázott emberek csontjaiból építettek trónust maguknak (ez a kép az európai felvilágosodás irodalmában sok helyen felbukkan, Batsányi is alkalmazza).
A vers végén megismétli a verset indító két sort, amellyel azt a diadalt ünnepli, hogy végre megroppantak ezek a trónusok.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
