Motívumok: a regény motívumrendszere nagy tudatosságról árulkodik, számos visszatérő motívum található, amely végigvonul a regényen.
- koponya – a tudat, a gondolkodás, az írói én szimbóluma
- utazás – az utazás motívuma foglalja egységbe a művet, amely belső utazást jelent, és kifejezi a főhős bizonytalanságérzését, hiszen a betegség miatt identitástudata meggyengül. Ugyanakkor egy valóságos utazás is történik Stockholmba, és ezzel az utazással az életet nyeri meg a főhős, és helyreállítja identitását.
- betegség-metafora: betegség = bűn (a témáról egy amerikai filozófus, Susan Sontag írt egy esszékötetet A betegség mint metafora címmel az 1970-es években) – a betegség szégyen, büntetés, amely valamilyen bűnből fakad és rejtegetni kell
- bűnös (legtöbbször a bűnös és a büntetés motívuma tér vissza), pl. „Másnap, mikor újabb reflex-kihallgatásra visznek, úgy viselkedem, mint a gyanúsított” – a motívum végigvonul a regényen, a végén azonban a bűnös metaforát a hajótörött metafora váltja fel
- elítélt – sokszor visszatér különféle formákban, pl. „Mint elítélt a Sing-Sing siralomházban”, akasztásra váró elítélt, az inkvizíció kínpadán szenvedő ember
- nyomozás – az elbeszélő részint gyanúsítottnak érzi magát, aki után nyomoznak, részint ő is nyomozó, pl. egyszer azt álmodja, hogy ő detektív, aki a tyúktojásnyi daganat után nyomoz
- további metaforák a bűn-bűnös-büntetés témához: a klinika = „inkvizíció korabeli intézmény”, a stockholmi betegszoba = cella, orvosi megfigyelés = vizsgálati fogság, orvos = detektívtermészetű vizsgálóbíró, diagnózis = ítélet
- idő – az idő motívuma is a bűnös-elítélt motívumhoz kapcsolódik: a főhős sokat foglalkozik az idő mérésével, úgy figyeli az időt, mint a rabok a börtönben
- anya – a művön lazán végigvonul az anyamotívum is, egyfajta látens üzenetként a felszíni cselekmény alatt. Az első fejezetből megtudjuk, hogy az író korán elárvult, aztán a Móni c. fejezetben az anya motívuma visszatér, ahogy végül a műtét leírásakor is (mikor a daganat formájában Karinthy egy csecsemőt lát, aki az anyja nyakába kapaszkodik).
- számadás – fontos a számadás és az utolsó esély motívuma, mivel a regényt a summázat, a számadás igénye hozta létre (a mű összegzi Karinthy életművét a halál árnyékában)
- kutya – visszatérő motívum, pl. azt álmodja, hogy ő egy fekete kutya, vagy hasonlatként használja (ijedelem a Duna közepén, „mint egy hitvány kis kutya”)
- bibliai asszociációk – Olivecrona „álljon fel és járjon” mondata
Esztétikai minőség: irónia, de a végén az iróniát pátosz váltja fel.
Szereplők, jellemek: a regényben megjelenő szereplők mind valós személyek. A családnevek, keresztnevek és becenevek mögött Karinthy kortársai rejtőznek (írótársai, orvosai, barátai, ismerősei).
Nem mindegyik azonosítható, kb. 45 fő valódiságát igazolták (a regénynek összesen 308 szereplője van). Vannak olyan személyek is, akiket Karinthy csak egy betűvel (pl. R.) vagy két betűvel (pl. SzR.) vagy valamilyen névkiegészítővel (pl. B. barátom, R. doktor) vagy egy köznévvel (pl. rokonom, a nővér) jelölt meg, így nem lehet tudni, hogy kicsodák, de minden bizonnyal ők is valódiak.
Azért maradtak titokban ezek a személyek, mert Karinthynak engedélyt kellett volna kérnie tőlük, hogy szerepeltethesse őket egy irodalmi műben, és a lábadozó írónak a műtét után erre se módja, se ideje nem volt, ha azt akarta, hogy a regény gyorsan megjelenjen. Így sok orvos, költő, író, ismerős kiléte az utókor számára megfejthetetlen rejtély marad.
Az orvosok és írótársak mellett ápolónők, betegek, látogatók, tudósok, történelmi személyek (politikusok, pl. követ), művészek és filozófusok is szerepelnek a regényben, akik mind élő személyek voltak akkor.
A fontos alakok, Karinthy betegségének fontosabb tanúi személynevet vagy betűjelet kaptak, a mellékszereplőket köznévvel jelöli.
Önmaga és családja:
Saját magát Fricinek, K. Fricinek, K. F-nek vagy K-nak nevezi a regényben. A valóságban is így szólították a barátai, pl. Kosztolányi felesége is Fricinek hívta.
Fiát, Karinthy Ferencet Cininek nevezi, feleségét Arankának, és a valóságban is mindenki így hívta őket.
Barátai:
Laci: Hatvany Lajos
Zoltán: Somlyó Zoltán
Bandi: Németh Andor
Imre: Békessy Imre
Géza: Petényi Géza
Orvosai (a külföldiek kevésbé azonosíthatóak):
Olivecrona: a Karinthyt operáló svéd sebész nagyon fontos szerepet kap. Az író számára még a neve is jelentőségteljessé válik, így filozofál róla: „Olivecrona. Herbert Olivecrona. Oliven? Nem, csak Olive. Furcsa név, de szép. Olajkoszorút vagy olajkoronát, vagy olajfalombot jelenthet magyarul, vagy talán hódolati olajágat. Tetszik nekem ez a név, patetikus, éppen azért tetszik.” (Maguk között egyébként „a viking”-nek hívták Olivecronát.)
Szórakozott Gyula: Baron Gyula kórházi főorvos
Szabatos Gyula: Holló Gyula, a magyar TBC-gyógyászat jelentős alakja, aki gyomor-és tüdővizsgálatokat végzett Karinthyn
A fenti esetekben az író a valós nevek variációit használta egy jelzővel, amivel az adott személy valamilyen tulajdonságát jelöli meg. Ez tudatos névadásra vall.
Filozófiai és egyéb hatások: hatottak rá az alábbiak:
- Heidegger filozófiája, aki szerint az élet a legnagyobb misztikum
- Wittgenstein, aki szerint nem az a misztikum, hogy milyen a világ, hanem az, hogy van
- Bergson időtartam-elmélete – szinte szó szerint elismétli Karinthy: „Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van: az átélés sebessége, mint Wells »időgyorsítójában«, ahol a benyomások tempójához képest fél esztendő egy perc.” (a tudatunkban megélt idő nem azonos a fizikai idővel, lehet lassabb és gyorsabb is).
Vagy: „Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig álltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és nem hosszú, a pillanat, ami van – ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből, nincs menekvés. (…) Mert jövő nincsen, ez csak olyan szólásforma.”
Időszerkezet: Karinthy az egyéni tudat tartalmától teszi függővé az időt és a teret. A betegség következtében időérzékelése elbizonytalanodik, nem folyamatosságként éli meg az életét, és a belső idő diszkontinuitása miatt egyfajta kizökkent idő szervezi a regényt.
Ahogy súlyosbodik az állapota, egyre több lesz az időzavarra utaló mondat a regényben: „Lehet, hogy az időzavar (amiről még beszámolok) éppen most kezdődött, s előre helyet adott egy későbbi képsornak, ami aztán, visszavetülve az időben, ideékelődött…”
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
