Isten nevében – Észak felé
Április 28. Karinthy Bécsből elindul a feleségével, vonattal mennek a hosszú útra Stockholmba. Az író életében először jut el északra, persze nem így képzelte ezt az utazást.
Berlinben szállnak át, és eszébe jut, hogy 25 évvel ezelőtt járt Németországban utoljára, az első feleségét, egy színésznőt megszöktetett a férjétől, s fél évig bujkáltak a Berlin melletti Friedenauban.
Megszállnak egy szállodában, majd újra vonatra ülnek Trelleborg felé (ez már Skandinávia). Karinthy elalszik.
Mire felébred, már egy óriási kompon utaznak Koppenhága felé.
Már nagyon elege van az utazásból, nem is érdekli semmi.
Egy kis vonattal mennek Malmőig, ahol átszállnak a stockholmi gyorsra. Újabb 14 órás út vár rájuk a vonattal.
Amikor végre megérkeznek, az írót elhelyezik a betegszobában.
„Le mie prigioni”
(olasz kifejezés, jelentése: Börtöneim. Silvio Pellico olasz író börtönemlékiratának címe)
Karinthy felesége szobát bérel egy szállodában, onnan jár át a férjéhez. Az orvosok kedvesen fogadják őt mint szakmabelit (mivel orvostanhallgató). A főorvos meghívja, hogy nézze meg, hogyan végzi el a műtéteit.
Minden vizsgálatot újra elvégeznek Karinthyn, és ezektől teszik függővé, hogy megoperálják-e. Az író reménykedik, hogy kés nélkül is meggyógyítják.
Bántja, hogy szét sem tud nézni Svédországban, pedig milyen érdekes lenne.
Egy öreg nő fürdeti meg (egyedül már fürödni sem képes). Furcsának találja, hogy valaki más fürdeti, ilyen csak gyermekkorában történt vele.
Leveleket kap pesti barátaitól. Nem tudja elolvasni, mert nem lát, ezért felolvassák neki. Nagyon örül az otthoni híreknek.
Olivecrona
Végre megismerkedik az orvossal, aki operálni fogja. Nem valami szimpatikus neki Olivecrona, aki túl kimért, túl materialista, túl merev ember. De nincs más választása, az ő kezében van az élete.
Kicsit ismerős neki Olivecrona, aztán később egy ismerőse segítségével sikerül felidéznie, hogy kire hasonlít: egy színdarabjának a főszereplőjére (egy mérnökre).
Lüktető csillagok
Karinthy már szinte teljes sötétségben él, elment a látása. Gondolataiba temetkezik, próbál megbarátkozni a vaksággal.
Erőlködik, és sikerül kivennie egy csillagképet az égbolton.
Aztán bejön a nővér és közli vele, hogy holnap reggel fél 8-kor operálják.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
