Helyszín: egy poros alföldi város (amely nincs megnevezve, de a Körös és a Berettyó közti vidéken található)
Idő: 1896. június 7-én kezdődik a történet és június 11-én ér véget.
Időtartam: 4 nap (péntektől hétfőig)
Főszereplők: Szakhmáry Zoltán, Csörgheő Csuli, Borbíró (földbirtokosok), Lekenczey Muki könyvárus, Rozi summáslány, Wagner Szigfrid zenetanár
Összefoglalás: a vidéki földbirtokos dzsentri világot ismerjük meg: az urak folyton isznak, mulatnak, tivornyáznak, adomáznak, tréfákat eszelnek ki mások rovására, hogy szórakozzanak, mert különben megölné őket az unalom. A semmittevés, a léha életforma határozza meg a mindennapjaikat, csak Szakhmáry Zoltán szeretne elérni valamit a maga erejéből (sikertelenül), és a magánélete is rossz irányt vesz, így a sorsa tragédiába torkollik.
Elemzés a műről ITT olvasható.
Cselekmény fejezetenként
1.
Borbíró egyedül üldögél a Sárga Rózsa nevű kocsmában, és az ablakon át meglátja barátját, Szakhmáry Zoltánt, aki épp arra jár. Behívja iszogatni. A vízszabályozási munkálatokról beszélgetnek.
Aztán Borbíró újabb ismerőst lát: kiált, hogy jöjjön be Csörgheő Csuli is, és csatlakozzon hozzájuk.
Mindhárman gazdag földbirtokosok, és igazi alföldi emberek (durvák, nyersek, mégis bájosak). Zoltán a legfiatalabb és neki van a legnagyobb birtoka is. Művelt, tehetséges, nagyra törő álmokkal. Jól mulatnak, bár Zoltán egy kicsit szomorú.
Odakinn munkára váró parasztok gyűlnek össze. Megérkezik a mérnök is, aki a parasztokkal akarja elhordatni a fölösleges földet. (A munkálatok során 10 ezer köbméter földet kell kiemelni és elfuvarozni.)
Csuli ravaszságát mutatja, hogy remek üzletet köt a mérnökkel. Nagy alkudozások után jó pénzért vállalja a föld kiásását. Ezután a munkára váró kopoltyúsi parasztokkal egyezkedik, mert tovább akarja adni nekik a munkát, persze alacsonyabb fizetségért. A kopoltyúsi parasztok nem akarnak olcsón dolgozni, a csugariak viszont vállalják olcsón, amivel leverik a kopoltyúsiak bérét is.
Csuli tehát pénzt keres anélkül, hogy a kisujját is mozdítania kéne, ráadásul a kiásott jó minőségű termőföldet a parasztok az ő birtokán fogják szétteríteni, melynek szikes talaját a jó föld feljavítja.
Zoltán ideges, mert úgy érzi, ezt a jó üzletet neki kellett volna nyélbe ütnie. Csuli közben azon gondolkodik, hogy még nagyobb nyeresége is lehetett volna az üzleten.
Az urak kicsit mérgelődnek, amiért Dókára akarják tenni a vasútállomást (mert messze van nekik). A polgármesterrel kéne beszélni az ügyben. Zoltán szerint a vasút ügyét is Csulinak kéne elrendeznie, mert jó az üzleti érzéke.
2.
Belép a kocsmába egy idegen, magas, jóvágású férfi, finom ruhában, és rántottát rendel 20 tojásból. Az urak tanakodnak, hogy vajon ki lehet ez az ember, aki úgy néz ki, mint egy gróf.
Csuli odamegy hozzá, mélyen a szemébe néz, kézzel belemarkol a férfi ételébe, kivesz belőle valamennyit és a szájába tömi. Erre az idegen leteszi a kést, és ő is kézzel kezd enni.
Ezután kezet fognak, bemutatkoznak, összebarátkoznak. Kiderül, hogy az ismeretlen neve Lekenczey Muki, és hogy „könyvvigéc” (utazó ügynök, könyvárus). Az uraknak szimpatikus, maguk közé ültetik, együtt isznak.
Mivel csak egy szegény könyvkereskedővel van dolguk, Csuli kitalálja, hogy csinál vele egy nagy tréfát.
Épp bejön az ivóba a falu zenetanára, a kis zsidó Wagner Szigfrid (valódi neve Wagner Adolf, de Szigfridnek és Zsigának szólítják). Csuli gróf Goluchovsky Agenor néven mutatja be neki Mukit. Muki benne van a játékban, hogy megtréfálják a zenetanárt.
Csuli azt hazudja, hogy a tekintélyes idegen Wagner miatt utazott ide, ugyanis szerződtetni akarja a bécsi Operaházhoz. A zenetanár valósággal elolvad, és tudják, hogy mindenkinek el fogja mondani, így hamar híre megy, hogy egy gróf érkezett a környékre.
3.
Az urak folytatják a játékot, megmutatják a „grófnak” a várost.
Megjönnek a cigányok, akikkel Csuli valamit dolgoztatni szokott. Csuli előre küldi őket a tanyájára. Egy cigányasszony megkéri Csulit, hadd szedjenek kölest a földjéről. Csuli megengedi, mert nem volt jó a termés.
A társaság bemegy a patikába, meghívják Mukit egy kis likőrre. Csuli hashajtóval kevert pálinkát készíttet Borbély Zsigával, a patikussal.
Közben előkerítik a polgármestert, és összeismertetik a „gróffal”. Csuli beavatja a polgármestert is a tréfába: meggyőzték Wagnert, hogy készüljön egy koncerttel csütörtökre a „gróf” tiszteletére.
A patikus rájön, hogy a „gróf” nem igazi gróf, de Csuli megnyugtatja, hogy csak Wagnert akarják megtréfálni.
4.
A társaság Csuli tanyájára készül, melyet a falu Nyomorlaknak hív kissé furcsa kinézete miatt. Zoltán egy időre elköszön tőlük, később megy majd utánuk, mert még dolga van.
A társaság a hőség elől behúzódik Csuli házába, aki bemutatja a vendéget, Mukit a feleségének. Az asszony is megtudja, hogy valójában a „gróf’” nem gróf, és hogy ez csak egy tréfa, de ő is benne van a játékban, és a látszat kedvéért kiöltözik a rangos vendég tiszteletére.
A Dókára tervezett vasútállomás ügyében másnap van a megbeszélés. Csuli úgy képzeli, a Berettyó túlsó felén haladjon a vonat, hogy ő ne veszítsen el a földjeiből semennyit miatta. (Zoltán fog veszíteni, csak még nem tudja.)
5.
Kikocsiznak Csuli tanyájára. Mire Csuli kiér a vendégekkel, a cigányasszonyok már ott vannak. A cigányok hűsölnek, mert nagyon melegük van. Másnap kezdődik a munka (a kopoltyúsi parasztok fogják szétteríteni a jó termőföldet az ő szikes földjén).
A tanyásgazda, András Csuli elé jön, és tájékoztatja a fejleményekről, amelyek kiteszik a gazdaság mindennapjait. Jelenti az úrnak például azt, hogy továbbra is döglenek a disznók, mert valami kórság pusztítja őket. Újabb 16 példány odalett. Csuli szívén viseli a disznók sorsát, és elszomorodik emiatt.
Körbevezeti vendégeit a tanyáján, megmutatja nekik az állatait a kutyáktól a birkanyájig. A cigányokat elszállásolja éjszakára a kutricás ólba.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
