
26.
Néhány férfi még reggel is ott marad a kaszinóban (Zoltán, Borbíró stb.). Beszélgetnek.
Zoltán tovább töpreng magában. Házassága elején rajongott Eszterért, az egekig magasztalta, de aztán ahogy megismerte a nőt, egyre jobban eltávolodott tőle (kiderült, hogy hideg és túl erényes ahhoz, hogy szenvedélyes házaséletük lehessen). Bezzeg a tüzes Rozika lángra tudja gyújtani az érzékeit.
Birtokán hiába próbált reformokat bevezetni (munkásainak magasabb bért adott, telkére új kultúrnövényeket telepített), az erőfeszítései nem hoztak nyereséget. Csak adóssága szaporodik. Úgy érzi, kilátástalanná vált a helyzete. Nem akarja törni magát többé – kiért, miért tenné?
Közben Csuli fog egy papírlapot, és megkéri a többieket, írják alá emlékül Lekenczey Mukinak. Zoltán kivételével alá is írják, anélkül, hogy elolvasnák. Ez is Csuli csínye: az aláírással egy nagy halom Jókai-művet rendelt a társaság.
Később Zoltán lerázza a borús gondolatokat, előhozatja a hegedűjét, játszik és pusztai nótákat énekel. Gondolatban a tanyán terem, járja a vidéket, ahol gyöngy élete volt.
Aztán a társaság Vasgyúró Palyáékhoz megy káposztalevest enni.
27.
Aznap van a megbeszélés, amelyen eldöntik, hol legyen az új vasútvonal. Kormos Bandi főügyész jár el az ügyben, így aztán kimegy a mérnökkel a dókai tanyákhoz.
Ott már várják a falusiak, és megkérik, hogy ne a falu közepén haladjon át a vasútvonal, hanem a földeken keresztül menjen.
Jönnek a vasúttársaság emberei, asztalhoz ülnek, esznek-isznak, beszélgetnek. Egyikük a térképre mutat, amelyen Dóka helyett Tóka szerepel, mert elírták a település nevét. A polgármester szándékosan nem magyarázza ki a tévedést, ráadásul a terület úgy van ábrázolva, mintha egy nagy tó lenne a helyszínen. A főmérnök belátja, hogy ez a terület nem alkalmas a vasútépítésre.
A főügyész se mondja el, hogy a térkép rossz, és az a terület nem tó, mert abban reménykedik, hogy a polgármester belebukik ebbe az ügyeskedésbe.
Az urak azt akarják, hogy a vasútvonal hozzájuk legyen közel, ne Dókához. A Teleki-tanyához mennek, hogy intézkedjenek a vasútállomás ügyében, de valójában ez is csak egy vicc nekik.
28.
A társaság visszatér Vasgyúróékhoz a Kun utcába, ahol Vasgyúró felesége várja őket pogácsával, lángossal. Mindenki megy, kivéve Csulit, akinek nincs kedve menni, mert fáj a nagylábujja.
Zoltán irigykedve nézi a Vasgyúró szép, formás, jó kedélyű, tüzes feleségét. Neki miért nem ilyen jutott?
Vasgyúró átküldi a béresét, Lukácsot Csulihoz, és hívja, hogy jöjjön át ő is mulatni. Csulinak pokolian fáj a nagylábujja, de megadja magát: azt feleli, küldjenek érte kocsit, és csatlakozik a társasághoz.
A béres egylovas kocsival akarja elvinni, mert a többi ló a tanyán van, de Csuli mérges lesz, ragaszkodik a négylovas hintóhoz, mire Lukács négylovas szekeret hoz.
Csuli kiélvezi a helyzetet, aztán elküldi Lukácsot zenészekért, és gyalog sétál át a szomszédjához. A szekéren körbejárják az egész várost.
29.
11 körül felkerekedik Csuli, Muki (a „gróf”!) és a többi földesúr, és mennek dr. Farkas Miksához, a főkapitányhoz, ahol a mezőőrök jelentést tesznek a „grófnak”.
Beidéztetik rendőrrel a kis Wagnert, aki már megszervezte aznap estére az ünnepi koncertet a magas rangú vendég tiszteletére. Bemutatják a zenetanárt a „grófnak”.
A társaság kicsit még mulatni akar Wagneren, ezért közlik vele, hogy nem este, hanem délután kettőkor lesz az előadás. A zenetanár majd’ elájul, mert az egészet át kell szerveznie, ők meg jót mulatnak.
Ezután a főkapitány és a „gróf” elmennek a polgármesterhez, közben beszélgetnek
Végül a társaság visszamegy Vasgyúróékhoz, ahol már egyre több a vendég. Mulatnak, boroznak.
30.
Zoltán is a barátaival tart, de nem vidáman, mint ők, mert belül nagyon gyötrődik. Egyre csak iszik és töpreng. Ritkán szólal meg, és a barátai nem merik faggatni.
Arra gondol, hogy egész életében soha egy lépéssel se jutott előrébb, önerejéből semmit nem sikerült elérnie. Ugyanolyan lusta földesúr lett, amilyen az apja is volt.
Ezzel szemben egykori osztálytársa, Kovács János, aki egy szegény napszámos fia volt, keményen tanult és a maga erejéből boldogult. Többre vitte az apjánál, ezért büszke ember. Most másodjegyző, és békés, boldog családi élete van, a felesége tiszteli. (Míg őt, Zoltánt, úgy érzi, két nő is tönkretette, a felesége és a szeretője is. Gúnyosan nevet önmagán.)
Eszébe jut, hogy mindjárt itt a vasárnap, a parasztok jönnek a pénzükért, de ő nem tud majd fizetni. Nincs miből, mert teljesen tönkrement.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!


