22.
Eszter megnyugszik, a verandán üldögélnek a férjével. Az asszony körülnéz a birtokon, amit még nem is látott. Zoltán megmutatja neki a kertet, és bemutatja Lekenczey Mukit. Azt is felajánlja, hogy elviszi Bécsbe egy rövid kiruccanásra, de az asszony nem felel.
Eszter látja, hogy a birtokon minden szép, rendezett (Zoltán jó termőföldet hozatott, hogy Rozinak szép virágoskertje legyen). Ehhez képest a városi ház, ahol a felesége lakik a gyerekekkel, elhanyagolt. Az asszony tudja, hogy a férje Rozinak szépítette így meg a birtokot.
Zoltán az álgrófról mesél neki, de ő azt is rosszallja, amilyen társasággal a férje érintkezik itt a tanyán. Zoltán megérinti az állát, de a nő érzi, hogy a férfi undorodik az ő ráncosságától. Most már csak arra vágyik, hogy minél előbb távozhasson innen.
Zoltán idegesen várja vissza a kocsist, hogy megtudja tőle, hol van Rozi, mi lett vele, s jól van-e, de a felesége sürgeti, hogy menjenek haza a városi házukba.
A férfi beleegyezik, előáll a kocsi, a felesége mellé ülteti Mukit, és hármasban hazaindulnak. Indulás előtt parancsot ad, hogy ha Gergely (a kocsis, aki elvitte Rozit) visszaér, üljön lóra, és jöjjön utánuk a városi házba.
A felesége ebből mindent megért. A férje azért utasította a kocsist, hogy jöjjön utána, mert meg akarja tudni a híreket Roziról. Eszter tombol emiatt.
23.
Zoltán folyton Rozira gondol (önvád gyötri, amiért úgy kidobta), nagyon vágyik utána.
Mikor hazaérnek a városi házba, orvost hívat Eszterhez, aki még mindig gúnyolódik. Sajnálja a feleségét, de nem tud segíteni rajta. Folyton Rozi jár a fejében.
Előszaladnak a gyerekei (egy kisfia és egy kislánya van), akik nagyon örülnek az apjuknak. Ő azonban nem sokat tud velük foglalkozni. Bemutatja nekik Mukit, és Muki játszik velük egy kicsit.
Már nagyon türelmetlenül várja a híreket a tanyáról, Roziról, és ezt Eszter is tudja. Végre megjön Gergely, aki elkísérte a lányt. Férj és feleség egyszerre megy ki a tornácra. Kiderül, hogy Gergely levelet hozott Rozitól. Zoltán a zsebébe gyűri a levelet.
Megjön az orvos is, megvizsgálja Esztert, akinek persze nincs semmi baja. Ott marad vacsorára, Zoltán grófként mutatja be neki Mukit.
Nem tudja, mit kezdjen Lekenczeyvel, ezért megkéri a doktort, hogy Muki hadd aludjon nála, így az orvos és a „gróf” együtt távoznak.
Zoltán el akar menni hazulról, mert már nagyon szeretné elolvasni Rozi levelét, de a felesége nem engedi. Előbb ő akarja elolvasni a levelet.
A gyerekeket lefektetik aludni, ekkor kezdődik az igazi csatározás a házastársak között. Eszter vádolja a férfit, hogy másfél év alatt elfelejtette, milyen boldogok voltak tíz éven át. Kéri, hogy a férje mutassa meg neki a levelet, és megígéri, hogy ha Rozi méltó párjának bizonyul a levél alapján, akkor ő félreáll. Zoltánt fárasztja a felesége vergődése.
Eszter addig nyaggatja, míg végül oda nem adja neki Rozi levelét. Több mint egy órás huzavona után enged.
A levélből kiderül, hogy a lány megszökött. Pestre utazott, és azért ír, hogy végleg elbúcsúzzon jótevőjétől. A hírre Zoltán összetörik, mert tudja, hogy örökre elvesztette Rozit.
Eszter a levélből tudja meg, hogy a lány csak kihasználta a férjét, és a viszonyuknak vége, mégis magánkívül van a dühtől. Ugyanis csak most érti meg (a levél hangneméből, amely kedves és fájdalmas), hogy milyen intim, bensőséges kapcsolat volt Zoltán és Rozi között. Őrjöngve esik neki a férjének.
Először csak szavakkal támadja (gyűlöli a tanyát és Rozit, mert mindkettő elveszi tőle Zoltánt), de mikor a férfi kijelenti, hogy szerelmes Roziba, a tíz körmével is nekiesik, és véresre karmolja az arcát. Zoltán hagyja. Nem érdekli már, hogy mi történik.
Végül Eszter zokogva a földre hull. A férfi pedig feláll és elhagyja a házat.
24.
Zoltán a kaszinóba megy, ahol az urak már javában mulatnak. Barátaival együtt mulatni kezd, hogy felejtsen. Mindenki látja a véres karmolásnyomokat az arcán, és sejtik, hogy mi történt, de nem hozza szóba előtte senki. Az egész város Lekenczey Mukiról, a „grófról” beszél. Énekelnek, isznak.
Zoltán töpreng. Rozika elment, de ha visszajönne, az se lenne már ugyanaz. Nem tud a lány után menni, de hazamenni se akar. Úgy érzi, ha hazamenne a feleségéhez és a gyerekeihez, azzal lemondana az életről, a szabadságról, a vágyairól, és rabot, kutyát csinálna magából. Eszter nem engedi többé ki a tanyára, mert az ő számára a tanya a férfi hűtlenségét szimbolizálja. Pedig ott van a kert, a földek, az állatok.
Nincs megoldás. Nem tudja az asszonyt elhallgattatni, mert a világ szemében jó feleség, tisztes családanya. De közben Zoltánt ez a házasság megfojtja, mert nem követheti a vágyait és álmait. Nem kívánhat meg más nőt…
Úgy érzi, a lelke üres, az élete semmitmondó, céltalan. Most már a mulatozó életmód is undorral tölti el.
Részt vesz az urak vad tivornyázásában, de kívülállónak érzi magát közöttük. Ők a régi idők emberei, az ősi magyar földesúr típust képviselik, képtelenek a változtatásra és emiatt el fogják veszíteni a birtokaikat. Ő, Zoltán viszont, aki érezte a változás szükségességét, hiába tervezett sok jó dolgot, nem tud kiemelkedni a cimborái közül. Értelmetlennek érzi az életét.
Közben a mosdóban a férfiak kibeszélik Zoltánt a háta mögött. Az egész város tudja a titkát, és mindenki várta már, mikor lesz baj belőle.
Már virrad, amikor az urak hazaindulnak.
25.
Csuli nagyobbik fia, Kálmus este kiszökik apja tanyájára, és elindul puskával a vállán a nádas felé, hogy lelője a darupárt, amely napok óta a Mákosérnél lakik. Egy fiatal, tüzes kis cigánylány is elkíséri a tanyáról, aki a libákat szokta őrizni. Utána szalad, és megkéri, hogy vele mehessen.
A fiú ásót is visz magával. Amikor megtalálják a daru nyomát, gödröt ásnak és belefekszenek. Este, majd egész éjjel lapulnak benne türelmesen, várva a darura. Csakhogy elalszanak, reggelre minden tagjuk elgémberedik.
Hajnalban meglátják a két darvat, a fiúnak sikerül meglőnie az egyiket a lábán. A daru egy kis szigetre repül, a fiú és a lány utána mennek, hosszas hajsza után elfogják.
Kálmus figyelme végül a vadászatról a lányra terelődik.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
