
11.
Útban a hegedűért benyit Rozikához. A kis parasztlány (a teljes neve Szabó Rozália) éppen németet tanul.
Beszélgetnek, Rozi mesél a családjáról. Elmondja, hogy egykor ők is jómódban éltek, volt egy kis tanyájuk, de az apja elitta mindenüket.
Azt is elmeséli, hogyan szökött el otthonról, amikor hozzá akarták adni a megözvegyült sógorához (egy Miska nevű paraszthoz). Emiatt jött ide a Szakhmáry-birtokra és állt be summáslánynak.
Zoltánnak annyira megtetszett, hogy magához vette, azóta is itt tartja, rejtegeti a tanyáján a hátsó szobában.
Beszélgetnek, aztán csókolóznak stb. Zoltán most nagyon boldog.
12.
Zoltán ölelkezik és csókolózik a lánnyal, aki érzéketlen marad. Ekkor hirtelen megvilágosodik előtte valami: Rozika született prostituált. Van benne valami ingerlő báj, amit arra használ, hogy kiemelkedjen a paraszti sorból és megalapozza a jövőjét. Ő szerelmes belé, de a lány nem viszonozza az érzéseit, még csak nem is vonzódik hozzá: az érintésétől nem jön izgalomba, hanem „szakszerű” odaadással válaszol, mint a prostituáltak. Nem szerelemből van vele, hanem érdekből.
Váratlanul nagyon kétségbeesettnek és boldogtalannak érzi magát. Felháborodik, el akarja zavarni Rozit, de mégsem teszi. Inkább elmesélteti vele a történetét.
A lánynak volt egy szerelme, Laji, aki két évig udvarolt neki, és el akarta venni feleségül. Csakhogy a lánykérés előtt két héttel az anyja közölte, hogy a szomszéd rokonlányt kell elvennie (a földjükért). A fiú végül öngyilkos lett, mert nem vehette el Rozit (a vonat elé lépett, hogy elgázolja).
Rozi elmondja, hogy a férfiak őt mindig is szerették, vonzónak találták, és mindig jók voltak hozzá. Amerre csak jár, mindenhol udvarolnak neki.
Rozika múltja taszítja Zoltánt, aki egyre határozottabban érzi, hogy ez a lány egy lotyó, s szinte már megundorodik tőle, el tudná zavarni a háztól. De mégsem zavarja el, mert közben imádja is őt. Emiatt háborog a lelke. Küzd az érzelmeivel, a lelkiismeretével, kiszolgáltatottnak érzi magát.
13.
A vendégek türelmetlenül várják már Zoltánt, aki még nem jött vissza, és nem tudják, hol van. Borbíró felvilágosítja a többieket a lánnyal kapcsolatban. Amikor megértik, mi tart ilyen sokáig, nevetnek rajta.
Zoltán nem tud szabadulni Rozitól, pedig undorral hallgatja a történeteket, amiket a lány mesél. Rozi egész életében csak kellette magát a férfiak előtt, és természetesen mindig a tehetősebb, pénzesebb férfiak előtt. Elmeséli, hogy volt bálban is, és ott is kacérkodott a férfiakkal.
Zoltán féltékenyen hallgatja, és dühös magára, amiért ilyen nagy hatással van rá a lány. Szívesen szabadulna tőle, de nem tud. Ezt Rozika is érzi.
Az is nyomasztja, hogy a sok reform, amit bevezetett a birtokán, nem kifizetődő, s miközben nagy banki hitelt vett fel, újító ötletei elbuknak, adósságát nem tudja törleszteni. Kudarcot vallott férfiként és szeretőként, és kudarcot vallott gazdálkodóként és vállalkozóként is.
Mikor Zoltán visszatér a vendégeihez, dühödten inni kezd, de a férfiak egyemberként követelik. hogy mutassa be nekik azt a kis „tündért”, akit úgy őrizget a házban. Zoltán kedvetlenül hárítja el a kérdéseket, de addig-addig ugratják, hogy végül azt feleli, a lány nem tündérkisasszony, csak egy kis lotyó, és szívesen kihívja közéjük. Bekiabál Rozikáért, de az nem jön ki.
Zoltán ekkor bemegy érte. Ráparancsol, hogy vegye fel a legszebb ruháját, és kiviszi, bemutatja a földesuraknak.
A könyvárus Lekenczeyt gróf Goluchovsky Agenor miniszter úrként mutatja be Rozinak.
14.
A férfiaknak tetszik Rozika, de aztán hamar elterelődik a figyelmük egy fontosabb dologra, méghozzá a kártyára.
A „gróf” felfigyel a lányra, aki örül ennek, mert érzi, hogy Zoltánt el fogja veszíteni. Félrevonulnak a tornácon beszélgetni.
Rozika azt mondja, Wagner tanár úr szerint szép a hangja, így aztán a vendégek biztatják Zoltánt, hogy hegedüljön, a lány pedig énekeljen, hadd hallják a hangját.
Zoltán egy fájdalmas szerelmes dalba kezd, Rozika énekel, és valóban gyönyörű hangja van. Zoltán csodálkozik a szép előadáson, mert tudja, hogy semmi érzelem nincs mögötte.
Zoltán is énekel, fájó szívvel, mert arra vágyik, bárcsak egyedül az övé lehetne Rozi. Csakhogy ez lehetetlen, mert ez a lány a világ cédája. Most Mukira néz úgy, ahogy őrá szokott.
Csalódottnak érzi magát, mert egyre biztosabb abban, hogy a lány nem szereti, és bárkivel elmenne, akinek pénze van. Azt gondolja magában: „Milyen egy lotyó!” Most épp a „grófot” nézte ki magának, azt puhítja.
Táncol Rozival, aki nem is tagadja, hogy tetszik neki a „gróf”. Elkeseredésében Zoltán teljes erővel veti bele magát a mulatozásba.
Az urak egyre részegebbek, és egyre nézik Rozit, aki az ezredes szerint még Blaha Lujzánál (a színésznőnél) is szebb. Rozi most már minden férfival flörtöl.
15.
Lekenczey Muki megkéri Rozikát, hogy szavaljon el egy verset. A lány elkezd szavalni ott a tornácon, és mindenki ámulva hallgatja. Muki nagyon el van ragadtatva Rozi előadásától, őstehetségnek tartja. Próbálja meggyőzni, hogy menjen vele Budapestre, ahol híres színésznő lehet belőle, hiszen gyönyörűen énekel, kitűnően szaval és szép is.
Rozika közli Lekenczeyvel, hogy már a szagából rájött, hogy nem gróf, mert a grófok biztos naponta fürdenek. Muki tovább akar hazudni, azt mondja, földbirtokos, aki elvesztette a földjét. De Rozi rájött arra is, hogy Lekenczey nem ért a földhöz. Végül a férfi bevallja, hogy csak egy könyvkereskedő.
Rozika el akarja hagyni Zoltánt és új életet akar kezdeni a megtakarított pénzéből. Megbeszélik, hogy a lány vonattal Pestre utazik. Lekenczey megad neki egy pesti címet, ahol szobát lehet bérelni. Ő majd később megy utána.
Épp amikor megegyeznek, Zoltán rájuk nyit, aki akkor már nagyon részeg. Mikor együtt látja őket, dühös lesz.
Ráparancsol Rozira, hogy menjen aludni. A lány kezet csókol neki, a férfi le akarja rázni, közben arcul üti („félig szándékosan”), felsebzi a száját. Amikor meglátja a vért, ideges lesz, dühében betöri a szobában levő szekrény üvegablakát, aztán szétveri az egész bútort. A kezéből ömlik a vér. Végül leroskad egy fotelba és elalszik.
Rozi bekötözi a kezét az öntudatlan férfinak és lefekteti.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!


