16.
Reggel Csuli felébred a házában. Másnapos, nagyon szenved, és ráadásul még a nagylábujja is fáj, alig bír menni.
A cseléd, Terka behozza a tejet. Csuli borbélyért küldi, hogy rendbe hozassa magát. Közben azon bánkódik, hogy egyik fia se lett különb nála.
Amikor a borbély megérkezik, Csuli erőszakosan rábírja az ivászatra, együtt pálinkáznak. A borbély még épp meg tudja borotválni az urat, mielőtt részegen eldől és Csulival együtt elalszik.
17.
Amikor Csuli újra felébred, nagyon harapós. Most, hogy józan, belekezd a gyereknevelésbe. Ez nála azt jelenti, hogy félévente jól leszidja a fiait. Korholja őket, hogy léhák, csavargók, semmirekellők.
A kisebbik fia kénytelen végighallgatni Csuli monológját, hogy tanulnia kell, fel se állhat a könyv mellől. A nagyobbik nincs ott, mert hajnalban darulesre ment. Csuli is darulesre ment az ő korában. (A fiai csak olyanok, mint ő maga is volt fiatalon.)
18.
Zoltánt tíz órakor felébreszti az inasa, mert várnak rá a ház előtt a mérges csugari parasztok. Újra eljöttek, mert Zoltán tartozik nekik a bérükkel, pünkösd óta nem fizetett nekik. Reggel négy óra óta várnak.
Zoltán anyagi helyzete aggasztó, sok fizetetlen számlája van. A felesége szerint a 300 hold földjüket bérbe kellett volna adni, de Zoltán ehelyett még bérelt hozzá földet. Tökéletes mintagazdaságot akart kiépíteni, de csak az lett belőle, hogy eladósodott. És most, hogy tudja, hogy Rozika nem szereti, úgy érzi, hiába volt minden erőfeszítése, nincsen itt számára jövő. A lány el fogja hagyni.
Zoltán el akarja küldeni a csugari parasztokat, mert nem tud nekik fizetni, de nem akarnak elmenni. Leülnek a tanya közepén, és azt felelik, addig nem mozdulnak, amíg meg nem kapják a pénzt.
Így Zoltán reggeli után felnyergelteti a lovát, és elmegy a városba, hogy kölcsönt szerezzen.
19.
Zoltán a vén zsidóhoz, Lefkovics régiségkereskedőhöz megy kölcsönért, aki szívélyesen fogadja.
Zoltán azzal kezdi, hogy nem volt jó a termés, aztán nőügyekről beszélgetnek, Zoltánnak végig kell hallgatnia Lefkovics prédikációját az asszonyi nem rejtélyes természetéről.
Lefkovics már találkozott Rozikával kint a tanyán, és nem kifogásolja a viszonyt, csak az nem tetszik neki, hogy Zoltán komolyan veszi. Figyelmezteti, hogy nem szabad túlbecsülnie Rozikát, és túl nagy áldozatot hoznia érte. Zoltán sóhajt, mert tudja, hogy nem fogja megfogadni a tanácsot (szereti Rozikát).
Lefkovics szerint a nőnek csak egyetlen „üzlete” van: a férfi. Ha feleség, akkor a férje a „tőkéje”, ezért félti annak vagyonát és egészségét. Ha azonban csak szerető, és látja, hogy nem léphet a feleség pozíciójába, akkor előbb-utóbb továbbáll és egy másik férfit keres.
Végül Zoltán előáll a kérésével, és a zsidó száz pengőt ad neki.
20.
Hazafelé menet Zoltán összetalálkozik Csulival. Megkéri, hogy menjen el a tanyájára, és mondja meg a parasztoknak, hogy menjenek haza, vasárnap megkapják a bérüket.
Ezután elmegy ebédelni a kaszinóba. Akkor már az egész város a grófról (Mukiról) beszél. Zoltán vesz Rozinak egy doboz csokoládét.
Közben Csuli kimegy Zoltán birtokára, és megint támad egy bolond ötlete. Tréfából főszolgabírónak adja ki magát és azt hazudja a parasztoknak, hogy tűz van a falujukban. Erre mind hazasietnek Csugarba oltani a tüzet, de fenyegetőzve mondják, hogy vasárnap visszajönnek.
Mire Zoltán hazaér, egy parasztot se talál a háza előtt. Beszalad a házba, fél, hogy Rozika talán már nincs is itt.
A lány az ágyán ül és éppen hímez. Zoltán odaadja a csokoládét, Rozi nagyon örül a meglepetésnek. Zoltán gyönyörködik a lányban. Az imádat, amit érez, nem szűnik, alig tud betelni a lánnyal.
Hangokat hallanak, a „gróf” a kertésszel beszélget. Rozi nevetve mondja, hogy Muki nem gróf, csak egy szegény ember.
21.
Egyszer csak minden elsötétül. Napfogyatkozás van, ami egyszerre félelmetes és gyönyörű. A tudatlanok azt hiszik, itt a világvége, de Zoltán emlékszik, hogy olvasott erről az újságban. Az emberek ijedten szaladnak ki az udvarra, az urak ügyetlenkednek a kormos üveggel. Mindenki elbűvölten nézi a csodás jelenséget.
Zoltánhoz egy lovas küldönc érkezik, aki Zoltán városi szomszédjának, Lippaynak az inasa. A szomszéd azt üzeni, Zoltán felesége elindult a tanyára. (Pedig másfél éve nem járt a birtokon!)
A férfi azonnal összecsomagoltatja Rozit, hogy ne találja őt ott az asszony. A lány sír, és pénzt kér „Zoli bácsitól”, mire a férfi odaadja neki azt a százpengőst, amit a parasztok bérére kapott a zsidótól. Ezzel ki van fizetve Rozi.
Zoltán kerít egy kocsit, és megkéri Borbírót, hogy vigye biztos helyre a lányt. Amikor elhajtanak, akkor már fordul is be a másik kocsi, amelyben Zoltán felesége, Rhédey Eszter érkezik feldúltan.
Férj és feleség távolságtartóan, félve nézik egymást, mint két idegen. Bemennek a házba, Zoltán megöleli a feleségét, akit nagyon elhanyagolt. Feltűnik neki az asszony soványsága, amely szinte már beteges. Tudja, hogy a bánattól van, amit ő okozott neki, és szégyelli magát.
Az asszony őrjöng. Az utcán azt hallotta valakitől, hogy Szakhmáry Zoltán válik a feleségétől, és elveszi a summáslányt, aki a szeretője, és akinek kertet csinált a pusztaságban. Gazembernek nevezi a férjét, és szinte önkívületben vallatja, hogy igaz-e a szóbeszéd. Zoltán tagadja, hogy ilyesmire készülne (és igazat mond, mert valóban nem akar elválni).
Eszter végigfut a házon, megtalálja Rozi szobáját, ami tele van árulkodó jelekkel, hogy a lány ott volt, és sietve távozott. Zoltán közli, hogy már kirúgta a szeretőjét. Ezzel elismeri, hogy igaz a szóbeszéd, valóban szeretőjévé tett egy szép parasztlányt. Erre a felesége elájul az idegességtől. Zoltán ölbe veszi és beviszi, leteszi az ágyra. Szenvedélyesen megcsókolja, szeretkeznek.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 5. oldalra!
