Kölcsey Ferenc: Himnusz. A magyar nép zivataros századaiból (verselemzés)

A 7. versszak átvált a múltból a sivár jelenbe, és teljes reménytelenséget, tehetetlenséget, kétségbeesést érzékeltet:

  Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Háromszoros ellentétet találunk itt, melyek a dicső múlttal állítják szembe a megalázó jelent. Melyek ezek az ellentétek?

1. vár – kőhalom
2. kedv s öröm – halálhörgés, siralom
3. szabadság – kínzó rabság

Ez az ellentétezés érték-és időszemesítés is: a múltbeli dolog (pl. vár) ép, pozitív, teljes, a jelenbeli (pl. kőhalom) pusztuló, hanyatlásnak indult. A múltban virágzó ország voltunk, épek, teljesek, minden értékkel megáldottak, most már azonban csak rom vagyunk.

De ellentétek nemcsak a múlt és a jelen között találhatók, hanem a vers más részeiben is jelen vannak (bal sors – víg esztendő, múltat – jövendőt, védő kar – felé kard nyúl, hős magzajai felvirágozának – lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre).

Ez a versszak tehát kiélezi a 2-6. strófák ellentétező hazaképeit. A magyarságot rabnak és árvának mutatja be, nemcsak az emberiség, de Isten szánalmára is igazán méltónak. („Árvánk hő szeméből” hull a könny, a „hő szem” sírástól égő szemet jelent.)

Mert hiába volt a sok áldozat (vér hullása, siralom, halálhörgés), mindez nem vívta ki számunkra a szabadságot, nem verte vissza az idegen hatalmat, amely ránk telepedett.

Bizony, az egyik legszomorúbb gondolata a műnek az, hogy a szabadságharcok véráldozata nem hozta meg a nemzet szabadságát. Nem véletlen Babits Mihály gondolata, aki szerint nemzeti himnuszunk igazából a szabadság himnusza.

Az „ah” szó egy felkiáltás az „ah, szabadság nem virul” sorban, amely zaklatottságot fejez ki. Említettük, hogy az itt leírt „jelen” nem Kölcsey jelene, hanem egy 16-17. századbeli jelen. Ám lehetséges, hogy a költő a saját korának is akart üzenni, hiszen Kölcsey idején is igaz volt a gondolat: a „szabadság nem virul a holtnak véréből”… A lényeg a 19. században is aktuális volt.

A szavak pontos megértése nagyon fontos, ha érteni akarjuk a verset, ezért térjünk még ki a „zajlik” szóra! Ha a mai jelentését vesszük ugyanis, akkor nem nagyon illik bele a szövegbe. A „zajlik” szó mai jelentése: mozgalmasan folyik, történik. Itt a versben viszont azt jelenti: zaj, hanghatás közepette történik, vagyis „ijesztően hangzik”. Magyarul a „Halálhörgés, siralom zajlik” jelentése „halálhörgés, siralom rémisztő hangjai hallatszódnak” (a kedv és öröm hangjai helyett). A „helyettek” egy régies szóalak, mai alakja (és jelentése): helyettük.

Az utolsó versszak nem egyszerű ismétlése az elsőnek, hanem variánsa: a szövegmódosítások a balsors gondolatkörét mélyítik el. Az ország pusztulása láttán a költő már nem áldásért, csak Isten szánalmáért könyörög.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 11. oldalra!