A lírikus epilógja 1903 júniusában keletkezett, Babits legkorábbi verseinek egyike. Első kötetének, a Levelek Írisz koszorújából című kötetnek záró darabjaként jelent meg 1909-ben. Babits dőlt betűvel is kiemelte. Egyfajta költői utószóként funkcionál a kötetben. A kötet nyitó versének, az In Horatiumnak ellenverseként is olvasható, mivel mindkét szöveg arra kérdez rá, hogy lehetséges-e a művészi megismerés, …