Búcsúzás Kemenes-Aljától

TALÁLATOK: 1 - 2 találat listázása a(z) 2 találatból
Berzsenyi Dániel: Horác, A magyarokhoz I., A magyarokhoz II., Osztályrészem, Búcsúzás Kemenes-Aljától, A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz, Vitkovics Mihályhoz, Fohászkodás, Dukai Takács Judithoz
Elemzés

Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-Aljától (elemzés)

Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenes-Aljától című verse 1804 és 1808 között íródott, amikor a költő Niklára költözött (1805), s így elszakadt szülőföldjétől, a sokféle érzelmi kapcsolattól. A költözés okait nem tudjuk pontosan: talán anyagi megfontolások játszottak közre, talán meg akart szabadulni felesége családjának gyámkodásától. Ennek viszont az lett az ára, hogy a „niklai remete” gúnynevet kapta. …

Berzsenyi Dániel portréja, versei: A magyarokhoz I., A magyarokhoz II., Osztályrészem, Levéltöredék barátnémhoz, Búcsúzás Kemenes-Aljától
Elemzés

Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-Aljától (verselemzés)

Bár Kazinczy Ferenc ódaköltőnek szánta Berzsenyi Dánielt, elégiái is jelentősek. 1804 körül kezdte írni azt a 8-10 verset, amelynek alaptémája a mulandóság, az idő múlása – ezeket ma elégiának tekintjük, de maga Berzsenyi nem nevezte annak, mert nem disztichonban íródtak. Elsősorban nem a halálfélelem szólal meg elégiáiban, hanem inkább a kiégés és az elmagányosodás.