Karinthy Frigyes Tanár úr kérem c. kötete 1916-ban jelent meg. Karinthy Frigyes (1887-1938): a Nyugat első nemzedékéhez tartozott. Költőnek, írónak, műfordítónak indult, de elsősorban mint humorista lett közismert. Ez mindig is zavarta, mert valójában filozofikus alkatú szerző. Jellegzetesen nagyvárosi ember volt, szenvedélyesen érdekelte a technika és a tudomány. Életét tragédiák árnyékolták be. Budapesten született egy …
Elemzés
Az Elemzés kategóriában irodalmi műelemzések és verselemzések találhatók közép- és felsőoktatásban tanulók, valamint tanárok számára. A jegyzetek segítik a művek megértését, az értelmezési szempontok elsajátítását és az érettségire való felkészülést.
Szophoklész: Antigoné (elemzés)
Szophoklész Antigoné című műve a Kr. e. 5. században keletkezett (feltehetőleg Kr. e. 441-ben mutatták be drámai versenyen). Egyike annak a 7 drámának, amely teljes terjedelmében ránk maradt a szerző életművéből (mintegy 120 alkotásból). Szophoklész (i.e. 496-406) nemcsak a görög tragédiaköltészet csúcsteljesítményét nyújtotta, de rendkívül sikeres szerző is volt. Egy Kolónosz nevű attikai községben született …
Móricz Zsigmond: Szegény emberek (elemzés)
A Szegény emberek Móricz egyik legsikerültebb háborús novellája, melyet 1916-ban írt. Az élményanyagot haditudósítói tapasztalataiból merítette. Eleinte lelkes híve volt az első világháborúnak, de a sok borzalom, amit a harctereken látott, megváltoztatta a véleményét, és háborúellenes lett. Ez a kiábrándulás jellemző volt a kor művészeire, kivéve Adyt, aki kezdettől fogva ellenezte…
Vörösmarty Mihály: Az emberek (elemzés)
A magyar költészetben sok pesszimista, kétségbeesett hangulatú vers van, de Az emberek szinte mindegyiken túltesz. Érdekes a költő életművében elfoglalt helye, hiszen a reformkor kétségekkel vívódó, ugyanakkor tettekre mozgósító költeményeivel egy időben született, ugyanakkor pesszimizmusa a szabadságharc után írt, reménytelenséget árasztó versekkel rokonítja.
Móricz Zsigmond: Barbárok (elemzés)
A Tragédia című novella elemzésekor már volt szó arról, hogy Móricz paraszti témájú elbeszélésekkel kezdte a pályáját, és megújította a parasztábrázolásnak a magyar irodalomban addig uralkodó hagyományát. A romantikus-idillikus parasztkép helyett reálisan ábrázolta a népi világot, olykor kifejezetten naturalista eszközökkel. Stílusa, témaválasztása abban az időben nagy újításnak számított.
Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban (elemzés)
Vörösmarty költészetének, sőt az egész magyar lírának egyik legmonumentálisabb alkotása, csúcsteljesítménye a vers. A Gondolatok a könyvtárban és Vörösmarty későbbi nagy versei (Az emberek, Előszó, A vén cigány) abban hasonlítanak, hogy a költő mindegyikben azonosul az emberiség sorsával, történelmének dilemmáit a legszemélyesebb formában éli át.
Móricz Zsigmond: Tragédia (elemzés)
Móricz Zsigmond, a Nyugat első nemzedékének és a 20. századi magyar kritikai realizmusnak nagy írója paraszti témájú novellákkal kezdte pályafutását. Eleinte novelláiban még a beidegzett, szinte kötelezővé vált, konvencionális parasztábrázolást követte, és jó időbe telt, amíg el tudott ettől szakadni. Egyfajta kultúrtörténeti hagyományt követtek addig az írók…
Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez (elemzés)
Az 1840-es évek elején Vörösmarty hazafias költészete a tetőpontjára ért. Ennek hátterében a Habsburg-önkényuralom enyhülése és az általános reménykedés légköre áll. Az 1839-40-es országgyűlés eredményei, Kossuth Lajos börtönből való kiszabadulása, fellépése, harckezdése ugyanis lelkes politikai atmoszférát hozott létre.
Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba (elemzés)
A Szózat megírásától fogva mintegy tíz évig Vörösmarty a reformkori harcok nagy költője volt. Verseiben közösségi témákat dolgozott fel, főleg az óda és az elégia műfajában (bár ódáit a belső nyugtalanság a rapszódia irányába sodorja). Epigrammából is sokat írt az 1840-es években, és jóformán mindegyik valamilyen alkalomra született…
Kosztolányi Dezső: Édes Anna (elemzés)
Kosztolányi Dezső (1885-1936) sokoldalú szerző volt: nemcsak költő, hanem kiváló novella-és regényíró, valamint esszéista is. Az 1920-as években felerősödött érdeklődése a mélylélektan iránt. Mivel felismerte, hogy a mélylélektan tanulságai elsősorban történéses művekben hasznosíthatók, figyelme a regény műfaja felé fordult.