Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című műve 1937-ben jelent meg a Pesti Naplóban folytatásokban. (Olvasónapló ITT.)
Karinthy Frigyes (1887-1938): humorista, regényíró, költő, kritikus, műfordító.
Budapesti tisztviselő családból származott, amely fogékony volt a művészetek iránt. A hat gyerekből két lány festő lett, Karinthy pedig író, és mindannyian kitűntek nyelvtehetségükkel.
Különféle iskolákban tanult, de a Markó utcai főreálban töltött évek maradtak meghatározóak a számára.
Sokoldalú volt az érdeklődése, és bár nem iratkozott be az egyetemre, hallgatott egyetemi előadásokat, az irodalom és a történelem mellett természettudományt is (matematika, fizika).
Tanulmányai elvégzése után újságíró lett (az Újság, majd a Budapesti Napló munkatársa), aztán csatlakozott az akkor meginduló Nyugat írócsoportjához.
Korán kezdődött barátsága Kosztolányival, s járt a Négyessy-szemináriumokra is.
Érdekelte a pszichológia is. Kosztolányi révén ismerte meg Csáth Gézát, az idegorvost, aki bevezette a freudizmus tanításaiba.
Életének két fájdalmas csapása volt: édesanyja korai halála (6 éves korában vesztette el), és később első feleségének, Judik Etel színésznőnek a halála.
Első feleségével való kapcsolata egy nagy, romantikus szerelem volt, amely 1912-ben kezdődött, és egy év múlva össze is házasodtak. Meghitt, boldog házasságban éltek, de az asszony 1918-ban meghalt spanyolnáthában. Elvesztését Karinthy nagyon megszenvedte. A házasságból egy fia született, Gábor.
1920-ban újranősült, de második feleségével, az orvostanhallgató Böhm Arankával való házassága nem volt felhőtlenül boldog. Aranka erős egyéniségű, feltűnő külsejű nő volt, aki nem áldozta fel egyéni ambícióit a férje kedvéért. Karinthynak ebből a házasságból is született egy fia, Ferenc (aki később szintén író lett).
Írói hírneve, népszerűsége egyre nőtt, sorra jelentek meg a könyvei.
Az első világháború idején fellépett az esztelen pusztítással szemben. Háborúellenes volt, a háború ellen szatírákat, tárcákat is írt.
Alapállása a polgári humanizmus volt, az 1920-as évek végén elítélte a társadalom embertelenségét, a fajelméletet, a fasizmust.
1936-ban kezdődött súlyos betegsége, agydaganata, olyan tünetekkel, mint a szédülés és a hallucináció. Második felesége akkoriban a bécsi „Wagner-Jauregg Klinikán” volt orvosi gyakorlaton, míg az író Cini fiával lakott Pesten.
Még abban az évben Olivecrona, a világhírű svéd sebészorvos végzett rajta koponyaműtétet Stockholmban. Az operáció után Karinthy sokáig lábadozott, de munkakedve változatlan maradt, újabb művek megírására készült.
A műtét után még öt évre volt munkaterve, de már csak kevés időt adott neki a sors (agyműtéte után két évvel halt meg).
Még sajtó alá tudta rendezni második verseskötetét, de a megjelenését már nem érhette meg. 1938-ban egy siófoki nyaralás során hirtelen rosszullét után halt meg váratlanul. Agyszélhűdés élte.
Temetésén Móricz Zsigmond mondott gyászbeszédet.
Munkássága: kísérletező kedvű író volt, szinte minden műfajban kipróbálta magát. Költőnek, novellistának, műfordítónak indult, de pályája aztán humoros-szatirikus irányba fordult. Írt humoreszkeket, krokikat, tárcákat, novellákat, kritikákat, paródiákat és néha verseket is.
Elsősorban mint humorista lett közismert, aki szórakoztató irodalmat művel. Fájlalta is, hogy a közönség az elgondolkodtató, filozofikus írót nem látja benne. Újra meg újra szakítani akart a humoros irodalommal, ki akart törni a komoly novella, a komoly vers felé.
„Egész irodalmunkban ő a leghíresebb, a legnépszerűbb, a legtöbbet emlegetett, idézett humorista – holott filozófus volt.” (Hegedűs Géza) Nézeteit nem bölcseleti művekben hagyta ránk, hanem novellákban, regényekben, humoreszkekben és versekben.
Művészetének legjellegzetesebb vonása a kihívó, bizarr, komikus látásmód. Nevezetes mondása: „Humorban nem ismerek tréfát” – az értékes humort az irodalom komoly eszközének tekintette, és magas művészi szintre emelte a komikus irodalmat.
Termékeny író volt. A humor mellett tudományos és technikai érdeklődése is megjelent a műveiben, és jó érzéke volt a fantasztikumhoz is. Kíváncsiság, szellemesség, képzeletgazdagság és mély humanizmus jellemzi.
Művei meghökkentően pontos megfigyelőképességről tanúskodnak. Mindig az embert, az emberi működést figyelte szenvedéllyel. Humorának, szatirikus látásmódjának is ez a megfigyelői magatartás és érdeklődés a forrása.
Fontosabb művei:
- Esik a hó (novelláskötet, 1912)
- Ballada a néma férfiakról (novelláskötet, 1912)
- Együgyű lexikon (humoreszkek, 1912)
- Görbe tükör (humoreszkek, 1912)
- Így írtok ti (humoros-szatirikus antológia, 1912) – a kötet irodalmi paródiákat, szellemes irodalmi karikatúrákat tartalmaz. Karinthy jól tudta utánozni más írók stílusát, és azok egyedi vonásait eltúlozva, torzítva adta vissza, ez váltotta ki a komikus hatást. Paródiái nemcsak szórakoztatóak, irodalomesztétikai tudatosság is felfedezhető bennük, így kritikaként is felfoghatók.
A konzervatív, népnemzeti írók (Herczeg Ferenc, Szabolcska Mihály) ellen írt paródiák maró gúnnyal átszőtt támadások. A nyugatos írókról (saját munkatársairól) készített karikatúrái azonban inkább csak rokonszenvet sugárzó fricskák, amelyek nem ártottak a Nyugat szerzőinek, sőt, növelték népszerűségüket.
Például kikarakírozta Ady fölényességét és váteszi gőgjét, Babits alliterációit, szigorú formaművészetét és klasszikus műveltségét, Móricz naturalista stílusát, a paraszti beszéd utánzását és az erőltetett népiességet.
- Találkozás egy fiatalemberrel (novellák, 1913)
- Két hajó (novellák, 1915)
- Utazás Faremidóba (fantasztikus regény, szatirikus utópia, 1916)
- Tanár úr kérem (diákregény, gyerekkönyv, 1916) – a régi diákéletet idézi fel, az iskolapadban ülő gyerekek fantáziálásait, reményeit, szorongását stb.
- Így láttátok ti (háborúellenes szatírák, tárcák, 1917)
- Krisztus és Barabbás (háborúellenes szatírák, tárcák, 1918)
- Gyilkosok (1921)
- Capillária (regény, példázatos szatirikus utópia 1921) – a nemek harcáról szól
- Nevető dekameron (1923)
- Harun al Rasid (1924)
- Ki kérdezett? (1926)
- Minden másképp van (1929)
- Nem mondhatom el senkinek (verseskötet, 1930)
- Hasműtét (1933)
- 100 új humoreszk (1934)
- Még mindig így írtok ti (1934)
- Nevető betegek (1936)
- Mennyei riport (1937)
- Utazás a koponyám körül (naplóregény, 1937) – hitelesen, humoros-ironikus megközelítésben számol be betegségének minden részletéről
- Üzenet a palackban (verseskötet, 1938) – már csak halála után jelent meg
Naplójegyzeteit 1918-ban kezdte írni, első felesége iránti szerelmét fejezi ki bennük, és már-már költészeti értékük van.
Fogadtatása: az Így írtok ti c. kötete hozta meg számára a sikert, amely hatalmas siker volt (a könyv pár hét alatt teljesen elfogyott). Ma a legismertebb műve a Tanár úr kérem c. diákregény, és ez a legnépszerűbb is.
Jelentősége: Karinthy vitathatatlanul a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő. sokoldalú alakja volt.
Az irodalomtörténészek azonban kritizálták azért, mert életműve nem összefüggő és egységes, és mert torzóban maradt, hiányzik belőle a Nagy Mű. Azaz nem váltotta be a tehetségéhez fűzött reményeket.
Sajnos, jellemző volt egyfajta lebecsülés, mert a magyar kritikusok gyanakvóak a népszerű írókkal szemben, Karinthy ráadásul még humorista is volt, így nem felelt meg a komoly író-modellnek.
Pedig már a kortárs írók is tisztában voltak Karinthy tehetségével, és tudták, hogy hiba lenne csak egy nevettető humoristát látni benne. Móricz Zsigmond, Bálint György, Laczkó Géza stb. látták benne a szatirikust és a filozófust.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
