Tizenharmadik fejezet
Felkeresi Estit egy özvegy, aki olvasta a műveit, és ennek alapján nagyon jószívűnek találta, így a segítségét szeretné kérni. A férje meghalt, a fia fülbeteg, a lánya tüdőbajos, neki nincs állása.
Esti segít rajta. Pénzt ad neki, aztán a kislányának szerez helyet egy tüdőgondozóban, a nőnek pedig szerez egy újságosbódét.
Hónapokkal később Esti újra találkozik az asszonnyal. Kiderül, hogy a bódét elvesztette, a fia meghalt a fülbetegségben, a lányát pedig kitették a tüdőgondozóból.
Esti ekkor megrázza a nőt, hogy térjen magához. – Talán az bosszantotta föl, hogy hiába segített, mert a bajra, a nyomorúságra nincs orvosság.
1927
Tizennegyedik fejezet
Estinek volt egy Gallus nevű, nagyon művelt fordító ismerőse. Egy hibája volt csak, hogy kleptomániás volt. Mindent ellopott, ami csak a kezébe került. Le is csukták emiatt két évre.
Mikor kiszabadul, megkéri Estit, hogy juttassa álláshoz. Esti szerez neki munkát: egy angol detektívregény fordítását.
Gallus lefordítja a regényt, de a kiadó visszadobja, mert Gallus az összes értéket, pénzt, ékszert „kilopta” a fordításból.
Esti leveszi róla a kezét, mert rájön, hogy a barátja gyógyíthatatlan.
1932
Tizenötödik fejezet
Esti Kornél ír egy verset, ami nagyon tetszik neki. Úgy érzi, nagyot alkotott.
Betoppan hozzá Pataki, aki teljesen kétségbe van esve, mert a fiát nemsokára operálják vakbélgyulladással.
Esti próbálja megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj – Lacika meg fog gyógyulni.
1931
Tizenhatodik fejezet
Esti jól úszik. Át akarja úszni a Dunát, de görcsöt kap a lába. Egy Elinger nevű férfi menti ki a vízből. Esti nagyon hálás, együtt vacsorázik a megmentőjével.
Hónapokkal később a férfi felkeresi, és pénzt kér tőle, mert az anyja beteg. Esti ad neki, mert kötelességének érzi, hogy segítsen. Ezután Elinger újra és újra kér, és Esti még többször is ad neki pénzt. A dolog odáig fajul, hogy a férfi hozzá is költözik és hónapokig élősködik rajta.
Végül Esti megelégeli a dolgot, elvégre a hálának is van határa. Fogja és belelöki Elingert a Dunába, aztán elszalad.
1929
Tizenhetedik fejezet
Beugrik Estihez Ürögi Dani, aki nagy körülményesen előadja, hogy kölcsön szeretne kérni egy hetilapot. Esti odaadja neki a „Momentumok és momentumok” c. lap legújabb számát.
Tizennyolcadik fejezet
Egy téli estén Esti Kornél átfagyva vár a villamosra. Felkapaszkodik a zsúfolt járgányra, és nagy harcok árán eljut a szerelvény belsejébe. A végén még ülőhelyet is kap.
Olyan küzdelem ez, akár az élet. Mire az ember befészkeli magát egy jó helyre, a kalauz már szól is, hogy le kell szállni. „Végállomás! – Elmosolyodtam, lassan leszálltam.”
1932
Vége
Elemzés a műről ITT olvasható.
