Az alábbi elemzés összefoglalóan tárgyalja Krúdy Szindbád-ciklusait, a főhős változását, jellemfejlődését az egyes novellaciklusok között. (Konkrét novellák elemzése ITT)
Az elemzés vázlata:
- Bevezetés, Szindbád-kötetek
- Szindbád jelleme
- A Szindbád-novellák hangulata, hangneme, stílusa
- Szindbád ifjúsága kötet
- Szindbád utazásai kötet
- Szindbád: a feltámadás kötet
- Szindbád megtérése kötet
Szindbád Krúdy legismertebb hőse, nevét az Ezeregyéjszaka hajósáról kapta. Alakja először 1911-ben bukkant fel Krúdy műveiben (a Szindbád ifjúsága c. kötet novelláiban).
Szindbád a keleti mesék világából ismert ókori utazó, hajós, akinek minden kikötőben van kedvese. Mindenütt idegen és honos, megérkező és eltávozó. Krúdy alteregója. (A Szindbád-történetek számos helyszíne, alakja és epizódja az író életéből került át a műbe, bár Krúdy visszautasította, hogy Szindbád az alteregója lenne.)
A Szindbád-történeteket Krúdy nagyobb egységekbe foglalta:
- Szindbád ifjúsága (elbeszéléskötet, 1911)
- Szindbád utazásai (1912)
- Szindbád: a feltámadás (1915)
- Szindbád megtérése (1905)
és a késői Szindbád-novellák. Emellett felbukkan a Francia kastély (1912) és a Purgatórium (1933) című regényekben is.
Krúdy élete végéig vissza-visszatért kedvenc hőséhez. Az egyes novellaciklusok között Szindbád változik, fejlődik, minden ciklus egy új Szindbádot állít az olvasó elé.
Szindbád jelleme
A Szindbád-novelláknak alig van cselekményük. A főhős áll a középpontban, a többi alak kidolgozatlan, épp csak felvázolt figura marad.
Az elbeszélő harmadik személyben mesél, de nézőpontja gyakorlatilag azonos Szindbádéval, így a külvilágot a főhős szemével látja, az ő szűrőjén keresztül ismeri meg az olvasó.
Szindbád magányos, szerepjátszó, a szerelmi hódításokban élete értelmét kereső, elkésett lovag, kalandorságra hajlamos művész. Már első kalandjaiban szembe kerül egymással a megszépült emlék és a friss tapasztalat, a képzelet és a valóság.
Krúdy Szindbádja tehát nem a legendás tengerész irodalmizált alakmása, hanem nagy és átfogó szerepábrázolás. A név a korra utal, amely a rendkívülit, a kalandosat, a titokzatosat hajszolja, és vonzódik a színpadiassághoz vagy regényességhez. Másfelől a név a szerepre is utal, hiszen az állandó úton levést, a nyugtalanságot hangsúlyozza.
A céltalan menekülés, mely a régi udvarházakból a nagyvárosba vonzotta Szindbádot, az idők során állapottá válik. Nem tud sehol beilleszkedni, meggyökerezni, így örökös utazó lesz.
Szindbád életének lényege a szerelmi kaland. Ez az életformája. Kalandort játszik, életét élvezetekre akarja építeni, és függetleníteni akarja magát a szenvedésektől.
A nőkkel való kapcsolataiban az önzése irányítja (az önvédelem). Hagyja magát szeretni (mindaddig, amíg ez kényelmes, kellemes a számára), de ő maga tulajdonképpen ritkán szeret. Beszélgetései a nőkkel duettszerűek, csak kíséri, kiegészíti a nők áriáit.
Szindbád átfogó pillantással látja a körülötte zajló életet. Jelene a múltból lényegült át.
A Szindbád-novellák hangulata, hangneme, stílusa
Az első Szindbád-novellákban Krúdy még jobban ragaszkodott az eredeti mesehős (a hajós) történetéhez, de később Szindbád alakja önállósodott, és már nem a „sztambuli” Szindbádként jelent meg, hanem a magyar kisvárosokat járó, hajdani szerelmeit, emlékeit fölkereső Krúdy-hasonmás lett. Így a Szindbád-történetek hangulatát a nosztalgia határozza meg.
A hangvétel azonban mindenekelőtt ironikus. Már az első Szindbád-novellák nosztalgikus, szomorkás, bágyadt hangjában is fel-felvillan az irónia.
De míg a kamasz Szindbád kalandjai szelíd és érzelmes humorral vannak ábrázolva, a későbbiekben (a szerep begyakorlásával párhuzamosan) az irónia egyre nagyobb részt kap az elbeszélésben.
A novellák stílusa költői, szövegükben nagyobb arányban fordulnak elő a lírára jellemző kifejezőeszközök, pl. hasonlatok, metaforák, halmozások és felsorolások, mint a prózai művekben általában.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
