Krúdy Gyula, a Szindbád novellák, A vörös postakocsi szerzője

Szindbád ifjúsága kötet

Az ifjú Szindbádot két vidéki gavallér tanítja a szerelemre: az egyik Portobágyi, aki a hagyományos gyakorlathoz akarja hozzászoktatni, azaz az úri korhelykedések tudományába vezeti be. Ő nem akar mást, mint úrnak nevelni tanítványát, és ennek része a cselédlányok, parasztlányok szerelmének élvezete.

A másik Ketvényi Nagy Sámuel nyugalmazott színész, aki ezzel szemben az illúziókkal ismerteti meg az alig 16 éves fiatalembert, vagyis az életét megszépítő nagy hazugságokkal, és az udvarlás művészetével.

Ketvényi Nagy kiválaszt Szindbád számára egy vidéki primadonnát, aki rávezeti a követendő, sikerrel kecsegtető „lovag”-szerepre.

Az első kaland (a nevelők segítségével) meghatározza a többit. Szindbád bemászik a színésznő, H. Galamb Irma ablakán, és a hálószobában érzelmes fogadtatásban részesül, de meg kell elégednie az álombeli fantomlovag szerepével.

A lovag-szerep illik Szindbádhoz, megvannak hozzá a fizikai adottságai (nagy testi erő, karcsú, nyúlánk testalkat, szép szemek, puha fekete haj), és mindezt regényes öltözködéssel fokozza (a szemében az öltözék fölerősíti az egyéniséget).

A szerelmi kalandok sikerének biztosítéka azonban a nők szerelemhez való viszonyának és szerelmi szokásainak kiismerése.

Szindbád már igen korán megtapasztalja azt a két alapirányt, amit a nők a férfitól elvárnak. Az álmodozó, képzelgő, költőiséget, szép hazugságokat kedvelő nők (mint pl. H. Galamb Irma) a csendes, regényes, hódolatteli férfiszerelmet keresik. A másik nőtípus (mint pl. Poprádi Róza kiasszony) a támadó, ragadozó, fölényes férfiszerelmet várja el.

Ahogy telik az idő, Szindbád egyre több gyakorlatra tesz szert, és kiváló helyzetfelismerő, hangulatátvevő képessége alakul ki. Így aztán ügyesen tud alkalmazkodni a nők által támasztott igényekhez.

Idővel a hódítás, az udvarlás, a szerelmi kapcsolatok kezdeményezése válik Szindbád egyetlen szenvedélyévé. A könnyű sikerek untatják, de a nehéz hódítások sem töltik el elégedettséggel.

Szerelmi kalandjai valójában a teljesség birtoklására, a világ sokszínűségének meghódítására irányulnak.

A szerelmi hadviselésben a szónak, a beszédnek van a legnagyobb szerepe. Szindbád mindig a partnerhez igazítja azt, hogy mit mond: választékos és különcködő bókokat, zavarba ejtő megjegyzéseket, színpadias epekedéssel elsóhajtott udvarló szavakat stb. Tudja, kihez hogyan beszéljen, pl. a fiatal, tapasztalatlan lányokhoz mély, dudorászó hangon beszél.

A jól megválasztott udvarló szavak szinte mindig célba találnak. Növelik Szindbád varázsát, személyét titokzatosnak tüntetik föl, ráadásul hozzáférhetetlenné teszik Szindbád valódi érzéseit, és ezáltal védik őt. A nők nem tudják, hogy Szindbád igazából nem szerelmes beléjük (nagyon ritkán szerelmes, csak hagyja magát szeretni, amíg kedve tartja).

Szindbád szinte mindig mást gondol, mint amit mond, és az udvarlás során sokszor mást is tesz, mint amire késztetése lenne. Kétszínűségére jellemző, hogy pl. másképp szólítja a kiszemelt nőt szemtől szemben (Csillagom, Virágos Akácfám) és magában belül (Ócska Bocskor, Disznótor Borcsa).

A bókokat úgy választja ki, hogy a nők életéből hiányzó vágyakra, ábrándokra rímeljenek rá. Hazudik, szépeket mond, és a nők szívesen elhiszik, ami kellemes nekik. Szindbád szavai nyomán elhiszik magukról, hogy szeretetre méltóak.

Ezért nem egy nő bukása, sőt, halála terheli Szindbád lelkiismeretét. A romlás, a végzet fenyegeti azokat a nőket, akik komolyan veszik a játékos hazugságokat, a szerelmi szertartásokat. De ugyanígy a férfiakra is szenvedés vár, ha a nők kedveskedéseit, szerelmes szavait, gyöngédségét személyre szólónak gondolják. Ez a kétszínűség jellemzi férfiak és nők kapcsolatát.

A fiatal Szindbád udvarlásai során különösen fontos az első csók szerepe, mert a csók már egyenlő a győzelemmel. A csókolózás azonban már csupán rutinból elvégzendő feladat a számára.

A csókot is a partnerhez igazítja, különböző csókfajtákat alkalmaz a különféle nőkre (pl. a teljesen tapasztalatlan fiatal lányok és a már elvirágzott nők esetében a hosszas, „mérföldjáró” csókot alkalmazza).

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!