Johann Wolfgang von Goethe: Vándor éji dala, A Tündérkirály, Faust, Az ifjú Werther szenvedései

Goethe Az ifjú Werther szenvedései (Szabó Lőrinc fordításában: Werther szerelme és halála) című regénye 1774-ben keletkezett. Az első modern német regényként tartják számon. (A művet Goethe később jelentősen átdolgozta, ez a változat vonult be a világirodalmi kánonba.)

Keletkezési háttér: Goethe életművében meghatározó az életrajzi jelleg, csaknem minden versét valós élmény ihlette, és ez igaz a Wertherre is, amely egy reménytelen szerelem története.

Goethe életét végigkísérte a szerelem: bárhol is fordult meg, mindenhol lányok és asszonyok vették körül, és minden szerelem irodalmi alkotásokat ihletett. A Werthert a szerző wetzlari szerelmi élményei ihlették, konkrétan a Lotte-szerelem emlékét dolgozza fel.

Goethe 1772 nyarán és őszén gyakran eljárt Buff intéző házába, az intéző leánya volt Lotte. Goethe szenvedélyesen beleszeretett a lányba, aki már másnak volt a jegyese. Ugyancsak itt, Wetzlarban történt, hogy egy fiatal követségi titkár agyonlőtte magát, mert reménytelen szerelmet érzett egy hivataltársa felesége iránt. Ez a valós esemény ihlette a regénybeli Werther öngyilkosságát.

Korstílus: szentimentalizmus. Az ifjú Werther szenvedései a Sturm und Drang irányzat és Goethe szentimentális korszakának alapműve. Nagyon szenvedélyes, túlfűtött érzelmeket, végzetes indulatokat és mértéktelen szenvedéseket tartalmaz.

Műfaj: levélregény.

Hangvétel: vallomásos, személyes.

Jelleg: önértelmező.

Téma: szerelmi történet (egy beteljesületlen szerelem története), negatív fejlődéstörténet (a főhős a tevékeny életből kiszakadva a szerelem szenvedélyének foglya lesz, meghasonlik, és az érzelmi zűrzavarból csak egyetlen kiutat talál, az öngyilkosságot).

Beszédhelyzet: formailag levelezés, de valójában inkább naplószerű élménybeszámolókból áll. A cselekmény nem a szerelmesek egymásnak írt leveleiből derül ki (nem kölcsönös levélváltásukat olvashatjuk). A regény elsősorban a főhős, Werther leveleiből áll, melyek többségét Wilhelm nevű barátjához írja. Csak egy-két levél van benne, amelynek Lotte a címzettje.

Forma: levélforma. Kiadói előszó szolgál bevezetőül, és rövid tudósítás zárja le a regényt, mely a fő cselekmény mellett sok kisebb történetet, epizódot is tartalmaz.

Szerkezet: keretes. A kerettörténet szerint Werther hátrahagyott leveleit, iratait egy barátja összegyűjtötte és az olvasók elé tárta, hogy Werther szenvedéseiből vigaszt meríthessenek. Az utolsó napok történetét a „kiadó” beszéli el, aki idéz a megtalált feljegyzésekből és a búcsúlevélből.

Helyszín: Walheim (költött név, jelentése: „választott otthon”).

Idő: a szerző jelene (18. század). 1771-ben kezdődik, amikor Werther egy szerelmi bonyodalmat követően elhagyja szülővárosát és Walheim környékére költözik.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!